Falikárpit - Chione halála
Leltári szám: | 57.714.1 |
---|---|
Alkotó: |
Dubreuil, Toussaint (1561 - 1602) / tervező |
Készítés ideje: |
1630 KÖRÜL
|
Készítés helye: | Franciaország (feltehetően) |
Anyag: | gyapjú; selyem |
---|---|
Technika: | gobelin technikával szövött |
Méretek: |
magasság: 222 cm
szélesség: 133 cm
sűrűség (felvető): 8 / cm
|
A kárpit egy eredetileg tíz darabból álló sorozat része, amely Diana életének jeleneteit ábrázolja Ovidius Átváltozások című műve nyomán. A jelenetek a következők: Apollo és Diana születése – A lykiai parasztok megbüntetése – Diana Jupiter előtt – Niobe kérkedése – Niobe gyermekeinek halála – Orion halála – Chione halála – Minős üldözi Britomartis nimfát – Othos és Ephialtes – Vadászó Diana.
Az Iparművészeti Múzeum kárpitja a hetedik történetet ábrázolja. Ovidius meséje szerint (XI. 291–345) Daedalion lánya, a szép Chione két istent – Apollót és Mercuriust – is szerelemre gyújtott. Két fia született, Antolycus és Philammon. Chione büszkeségében Dianánál is többre tartotta magát, s ezzel kihívta maga ellen az istennő haragját. Diana íját megfeszítve "vétkes nyelvét döfi át a lánynak". A kárpit előterében a gyermekei által támogatott Chione nyelvéből apja már kihúzta a nyilat. A közép térben a vízparti sziklákon az íját elpendített, kutyáitól körülvett Diana, a háttérben a bánatában szikláról leugró, de könyörületből Apollo által madárrá változtatott Daedalion. Az eseménysort a sziklák között tekergő patak és az alakok tekintete köti össze.
A kárpit kompozíciója és szövése egyaránt kitűnő mesterre, ill. műhelyre vall. A kárpitsorozat tervezője Toussaint Dubreuil (1561–1602) IV. Henrik korának egyik legismertebb festője volt. Kárpittervei közül csupán ezt a tíz darabos sorozatot ismerjük (bár a két utolsó jelenet tervét állítólag már nem ő készítette). A Philippe Maecht és Hans Taye monogramjával jelzett példányok (Bécs, Kunsthistorisches Museum Párizs - Mobilier National - ld. itt Madrid, Prado) kétségkívül a király által alapított párizsi Faubourg Saint-Marcel műhelyben készültek 1620-1630 körül. A kárpitot az azonos rajzú bécsi példánnyal összehasonlítva a budapesti, bordűr nélküli változat rajza lágyabb, színezése finomabb. Ennek alapján valószínű, hogy a budapesti kárpit egy másik, ez idő szerint nem azonosított francia vagy flamand műhelyben készült, Toussaint Dubreuil kartonjának felhasználásával.
Irodalom
- Szerk.: Szilágyi András, Péter Márta: Barokk és rokokó. Az európai iparművészet stíluskorszakai. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1990. - Nr. 4.6. (László Emőke)
- fényképész: László Emőke, Wagner Richárd: Képes kárpitok az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében. I. 17-18. századi kárpitok. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1987. - Nr. 1.
- Szerk.: Voit Pál, László Emőke: Régiségek könyve. Gondolat Kiadó, Budapest, 1983. - p. 379., 11. kép
- László Emőke: Flamand és francia kárpitok Magyarországon. Corvina Kiadó, Budapest, 1980. - Nr. 28.
- Szerk.: Miklós Pál: Az Iparművészeti Múzeum gyűjteményei. Magyar Helikon, Budapest, 1979. - p. 296.
- főszerkesztő: Weiner Mihályné, Jakabffy Imre: "Chione tuée par Diane". Remarques relatives a la tapisserie française du Musée des Arts Décoratifs. Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei XII, 1970. Népművelési Propaganda Iroda, Budapest, 1970. - 35-48. (László Emőke)