Falitál - báró Lipthay Béla budai palotájának ebédlőjéből

A tál egy összesen 26 darabból álló sorozat része (ltsz. 9519-9545), melyet báró Lipthay Béla (1827-1899) özvegye, Mack Amália (1840-1915) 1908-ban ajándékozott az Iparművészeti Múzeumnak.

A sorozatot Lipthay Béla rendelte meg 1875-ben a Zsolnay-gyártól, s budai palotájának ebédlőjében helyezte el a falitálakat.

A világos színű kőedénymasszából korongozott, falra akasztható tányérok formája azonos: a peremük széles és sima, öblük lapos, hátoldalukon alacsony talpgyűrű, két-két furattal. Mindegyik tányér előoldalára más és más díszítést festettek, változatos technikákkal, ólom és ón tartalmú mázakkal, némelyik darab aranyozott is. Egy-egy tányér ornamentikáját a történelmi Magyarország különféle földrajzi egységein élő, különböző etnikumú csoportjainak hagyományos mintái alkotják. A felvidéki libetbányai és a mohácsi népi fazekasság jellegzetes motívumait éppúgy felismerhetjük köztük, mint a baranyai szökrönyök szigorúan geometrikus ábráit, valamint a letűnt századokban meghonosodott díszítményeket, a habán fajanszművesség és az úri hímzés virágszálait. A sorozathoz hasonló alapformájú, kínai és japán virágmintákkal festett fali tálak is tartoznak. Mindez jól tükrözi a Zsolnay család első néprajzi gyűjtőmunkáinak eredményeit, Zsolnay Vilmos korabeli célkitűzéseit. A tálsorozatban egyaránt fellelhetőek a felvidéki, erdélyi, alföldi és baranyai motívumok, a habán művesség felújítása, a hűséges másolás, a variálás és az eredetitől eltérő technikai újrafogalmazás.