Fedeles díszserleg - ún. loschitzi serleg

Ötvösgyűjtemény

Leltári szám: E 63.10.1-2
Készítés ideje:
15. SZÁZAD
1500 KÖRÜL
Készítés helye: Loštice (Loschitz); Magyarország
Anyag: kőcserép
Technika: aranyozott ezüst foglalat; sómázas; trébelt
Méretek:
magasság: 43 cm
átmérő: 19,5 cm

A késő középkori kerámiaművesség különleges válfaját képviselik a morvaországi Loštice (Loschitz) környékén készült kerámiák. Az ún. loschitzi fazekasmunkák kölünlegessége, hogy az agyagot a környéken bányászott grafittal és pirittel keverték össze, majd a korongon felhúzott edényeket vasoxiddal kevert agyagmázba mártották. Ennek hatására az égetés során az edények felszíne felhólyagosodott és sötétbarnás, "rozsdás" színezetet kapott.

Ezek a bizarr szépségű kupák különleges helyet foglaltak el a 16-17. századi főúri gyűjteményekben: különleges felszínük régiséget sugallt, s így kedvelt ajándéktárgyak voltak. A forrásokban olykor terra sigillata (pecsételt, azaz domború díszű agyagedény) megnevezéssel illetett poharakat, billikomokat igen nagy becsben tartották a késő középkorban és a kora újkorban értékük olykor az aranyéval vetekedett. Ez részben abból az általános hitből fakadt, hogy a vörös agyag és a belőle készített, máztalan ivóedények semlegesíteni képesek a mérgeket. A budai királyi palota ásatásai során is több, a 15. század végéről származó, gótikus edénytípuskat képviselő loschitzi kerámia került elő.

A 15-16. század fordulóján készült, 10-17 füllel ellátott loschitzi kupák közül a 16. század közepén többet ötvösművű foglalattal láttak el. Ilyen aranyozott ezüst foglalatú - a Figdor-gyűjteményből származó - loschitzi agyagpoharat őriz például a bécsi várostörténeti múzeum, vagy a kölni Wallraf-Richartz-Museum. Ezekkel az díszedényekkel állítható párhuzamba az Esterházy-kincstárból származó loschitzi kupa is, melynek egyik jellegzetessége a rücskös, rozsdabarna felület, másrészt a száj körül elhelyezkedő tizenhét fül.

A díszedényre vonatkozóan Esterházy Miklós nádor 1645-ös hagyatéki leltárában ez áll: Ezen tárházban vagyon egy öreg [=nagyméretű], terra sigillataból való, ezüstben foglalt pohár, arannyozott fedeles. Kit Bilicumnak rendelt az szegény Úr az várhoz. Az Esterházy-kincstár 1725. évi leltára szerint az edényt a budai pasától kapta ajándékba a nádor: Egy Terra Sigillata Nevő ezüstben foglalt aranyos födeles Pohár, mellyet az Budaj Vezér küldött Esterház Miklós Palatinusnak ajándékul.

A kőcserép edény a II. világháború alatt a budai Esterházy-palota pincéjében összetört, az 1963-ban elvégzett restaurálás nyomán erősen kiegészített. Az edény ötvös foglalatának késztési helyét ötvös- és stíluskritikai alapon a cseh-morva területeken kereshetjük.

Irodalom

  • szerző: Horváth Hilda: Nemzeti kincstárunk, az Esterházy hercegi kincstár 20. századi története. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 2014. - 22. kép
  • Szerk.: Szilágyi András: Műtárgyak a fraknói Esterházy-kincstárból az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 2014. - Nr. VI.1. (Simonyi István)
  • Szerk.: Farbaky Péter: Hunyadi Mátyás, a király. Hagyomány és megújulás a királyi udvarban 1458–1490. Budapesti Történeti Múzeum, Budapest, 2008. - Nr. 9.40. (Simonyi István)
  • Szerk.: Kőszeghy Péter: Magyar Művelődéstörténeti Lexikon. Középkor és kora újkor. Balassi Kiadó, Budapest, 2003 - 2014. - &
  • Szilágyi András: Az Esterházy-kincstár. Helikon Kiadó, Budapest, 1994. - p.43.
  • Katona Imre: Ein pokal aus Lemnos in der Esterházy-Sammlung. Ars Decorativa, 5. (1977). Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1977. - p. 5-16.
  • Szerk.: Galavics Géza: A fraknói Esterházy-kincstár a történeti források tükrében. Magyarországi reneszánsz és barokk. Művészettörténeti tanulmányok. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1975. - és 4. kép (Héjjné Détári Angéla)
  • Szerk.: Radocsay Dénes, Farkas Zsuzsanna: Az európai iparművészet remekei. Száz éves az Iparművészeti Múzeum. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1972. - Nr. 55.