Szoborcsoport - Kronosz és Lakheszisz - a Mulandóság és az Örökkévalóság allegóriája

A dél-német késő barokk szobrászat jeles mesterei közül Simon Trogert (1683-1768) kortársainak különös nagyrabecsülése övezte. Elsősorban főrangú megrendelők foglalkoztatták, alkotásainak számottevő részét III. Miksa (1727-1777) bajor választófejedelem számára készítette. Munkásságának jellegzetes, másokétól jól megkülönböztethető vonása, hogy előszeretettel választotta a különböző – nemes és egzotikus – anyagok kombinációját. Ez mondható el a Kronosz és Lakheszisz alakját ábrázoló sajátos, témája okán különösen figyelemre méltó kompozícióról is. Egymást ellenpontozó, egyszersmind kölcsönösen feltételező ideák és képzetek különös kettőssége fogalmazódik meg az egymás mellett ülő két figura témaválasztásában és művészi igényű megformálásában. A szakállas agg férfialak, Kronosz, a múló idő megtestesítője, amint erre hagyományos attribútumai – homokóra és kasza kerékkel, mint a halál könyörtelenségének jelképei – utalnak. A balján ülő, s tekintetét elszántan rászegező antik istenség, Lakheszisz, az időtlen, az elmúlással dacoló "örök" női szépség megtestesítője erre utal a felemelt jobb kezében tartott attribútum, a saját farkába harapó kígyó, amely az örökkévalóság jelképe. A főalakokat két lebegő, s egy, az előtérben heverő puttó egészíti ki, a szoborkompozíciót faragott drapériával gazdagított, oromzatos hátfal zárja le.

Simon Troger egy másik, hasonlóan megformált szoborcsoportja is megtalálható az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében (ltsz. 4863).

A mű gróf Esterházy József (1760-1830 k.) ajándékaként 1820-ban került a Nemzeti Múzeumba, korábban Pethő Jakab (1752-1819) királyi tanácsos tulajdonában volt.