Gyermekmente - ún. Oláh Miklós-mente

Textil- és viseletgyűjtemény

Leltári szám: 64.40.1
Készítés ideje:
16. SZÁZAD 2. FELE
16. SZÁZAD VÉGE
Készítés helye: Bursza (Brussza) (feltehetően); Isztambul (feltehetően); Magyarország
Anyag: selyemszövet (lampasz szövésű)
Technika: aranyozott ezüstfonallal brosírozott; ezüstfonallal lanszírozott
Méretek:
hosszúság: 64 cm
vállszélesség: 32 cm

A mente török (isztambuli vagy burszai) szövetből készült Magyarországon a 16. század végén.

A 16–17. századi magyar férfi nemesi öltözet jellegzetes darabja volt a dolmány felett viselt felső kabátféle, a mente. Az Esterházy-kincstár gyűjteményében fennmaradt mentét egykor egy 10 év körüli gyermek viselhette. Szabása a török kaftánok jegyeit viseli magán: a csípőnél kétoldalt toldalékkal bővített az öltözet aljáig érő hosszú ujja (ún. sípujj) csak dekoráció, viselője a vállrészen kialakított hasítékon dugta át a karját. Nyakrészéhez széles kihajtott gallér kapcsolódik. Szövete a 16. század második felében készült török udvari selyemlampasz szövetek (kemha) legdrágább, arany- és ezüstfonallal átszőtt változatának arányos rajzú, igen szép példája. Mintája a korszak török szöveteire jellemző ún. saz stílus "négyvirágos" változatát képviseli: szegfűt, rózsát, tulipánt és lótuszvirágot magába foglaló mandorlák sorából áll. A gyermekmente valószínűleg egy korábbi viselet átszabásából készült, erre utal a több darabból összeállított gallér, továbbá a hátrészen a minta enyhén rézsútos iránya.

Forrásokból tudjuk, hogy az értékes anyagból készült viseletek – jelen esetben talán egy ajándékba kapott török díszkaftán (hil’at) – anyagát felhasználva gyakran szoknyát, mentebélést, gyermekruhát vagy egyházi viseletet szabtak belőlük. Több hasonló mintájú, a török szultánok ruhatárából származó selyemszövet kaftánt őriz az isztambuli Topkapi Palota Múzeum (ld. itt és itt).

A fraknói Esterházy-kincstár 1725. évi inventáriuma szerint a mentét Oláh Miklós esztergomi érsek (1493-1568) viselte gyermekkorában: Almarium Sub Nro 79 et 80. - Nro 16.: Oláh Érsek Urfi korában viselt tarka materiábul Waló Dolmánkája.

Az újabb textiltörténeti kutatások arra mutattak rá, hogy a szövet nem készülhetett a 16. század elején, legkorábban csak a század második felében, így az érsek nem viselhette azt gyermekkorában. Valószínűsíthető, hogy az Esterházy família származásának előkelő voltát, gyűjteményének rangját szándékozott emelni azzal, hogy – a 17. században Európa-szerte felerősödött őskultusz hatására – kincstárának e reprezentatív darabját Oláh Miklóshoz, a magyar történelmi múlt e neves személyiségéhez kapcsolta. (A család felemelkedését Esterházy Miklós azzal alapozta meg, hogy 1611-ben feleségül vette Mágóchy Ferenc felső-magyarországi főkapitány vagyonos övegyét, Dersffy Orsolyát, aki Oláh Miklós unokahúga volt. A fraknói inventáriumok szerint egykor ugyancsak Oláh Miklós tulajdonában volt két 16. századi ágyterítő - IM. ltsz. 52.2798 61.508.)

Az európai gyűjteményekben több, a mentéhez hasonló mintázatú selyemszövetet is őriznek, melyek Bursában és az isztambuli szultáni szövőműhelyben készültek a 16. század második felében. E selyemszövetek saz stílusú mustrája – mely mandorlák hálójába komponált tulipánokból, búzavirágokból és lótuszokból áll – a szultáni palota műhelyében 1525-1580 között működő két perzsa származású miniatúrafestő-textiltervező, Shah Quli és Wali Jan nevéhez köthető. (Ld.: Jennifer Wearden: Ottoman textiles: the Saz style. In: Hali. International Magazine of Antique Carpet and Textile Art. 30. 1986, 22–29.) A berlini Kunstgewerbemuseum, a lisszaboni Gulbenkian múzeum vagy a londoni Victoria &Albert Museum gyűjteményében (ltsz.: 749-1884 - ld. itt) őrzött analóg darabok alapján a mente selyemszövetének készítési ideje a 16. század második felére tehető.

Irodalom

  • Pásztor Emese: Spectacle and Splendour. Ottoman Masterpieces from the Museum of Applied Arts in Budapest. Sharjah Museum of Islamic Civilization, Sharjah, 2016. - Cat. 1
  • Szerk.: Dózsa Katalin: A magyar divat 1116 éve. Absolut Media, Budapest, 2012. - p. 29.
  • Szerk.: Horváth Hilda, Szilágyi András: Remekművek az Iparművészeti Múzeum gyűjteményéből. (Kézirat). Iparművészeti Múzeum, Budapest, 2010. - Nr. 38. (Pásztor Emese)
  • Szerk.: Pásztor Emese: Az Esterházy-kincstár textíliái az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 2010. - Nr. 2. (Tompos Lilla)
  • Szerk.: Szilágyi András: Esterházy-kincsek. Öt évszázad műalkotásai a hercegi gyűjteményből. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 2006. - Nr. 30. (Tompos Lilla)
  • Szerk.: Mikó Árpád, Sinkó Katalin: Történelem - kép. Múlt és művészet kapcsolata Magyarországon. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 2000. - Nr. VII.6.
  • Szerk.: Pataki Judit: Művészet és Mesterség. CD-ROM. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1999. - textil 40.
  • Tompos Lilla: Az Esterházy-kincstár két 16. századi mentéje. Folia Historica, 19. (1994-1995). 1995. - 204-226.
  • Szerk.: Gerelyes Ibolya: Nagy Szulejmán és kora. Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest, 1994. - Nr. 94. (Pásztor Emese)
  • Szerk.: Lovag Zsuzsa: Az Iparművészeti Múzeum. (kézirat). Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1994. - Nr. SZ/40. (téves ltsz.mal)
  • Szerk.: Péter Márta: Reneszánsz és manierizmus. Az európai iparművészet korszakai. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1988. - Nr. 424.
  • Radvánszky Béla: Magyar családélet és háztartás a XVI-XVII. században. I. (Reprint). Helikon Kiadó, Budapest, 1986. - 125. kép
  • Szerk.: Radocsay Dénes, Farkas Zsuzsanna: Az európai iparművészet remekei. Száz éves az Iparművészeti Múzeum 1872-1972. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1972. - Nr. 76. (téves ltsz.mal)
  • Höllrigl József: Magyar viselettörténeti kállítás. Leíró lajstrom. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1938. - p. 13. Nr. 1.; fotó: I/1.
  • Masner Karl: Die Costüm-Ausstellung im K.K. Österreichischen Museum, 1891. J. Lo¨wy, Wien, 1894. - Taf. 11.