Gyertyaellenző - litofán fényellenzővel

Barokkos levelek emelik a téglalap alakú talapzatot, melyen két delfin tartja az oldalirányba kinyúló gyertyatartót, valamint a középső vékony rudat, rajta a csavarral mozgatható, felfelé, lefelé és oldal irányban a fényforráshoz igazítható keretet. Benne a fényellenző porcelánlapot hátulról kis karmok tartják. A gótizáló liliomos szegélydísz és a csúcsíves oromdísz romantikus ablakkeretté alakítja a tárgyat. Átvilágítva térhatásúan jelenik meg a fényellenzőn ábrázolt kép.

Hasonló állványzatos keretet publikál Hermann Jedding a hamburgi Museum für Kunstgewerbe gyűjteményéből (Historismus in Hamburg und Norddeutschland. Hamburg 1977, Nr. 461., p. 277.) Közlése szerint a Münchenben - mások szerint Párizsban, Baron P.Ch. de Bouroing által 1827-ben - kifejlesztett litophan masszával, ill. technikával arcképeket készítettek, valamint kortárs zsáner- és tájképfestők munkáit reprodukálták. Jelen esetben a lapon egy gyermekcsoport látható, folyóparti ligetben: egyik fiúcska a távoli csónaknak integet, a túlparton városka. Az idilli kép finoman naturalisztikus. A vaskeret és a jelenlegi betétlap feltehetően utólagos összepárosítás eredménye.