Gyűrű - ékkövekkel

A gyűrű felső harmadában kiszélesedő, vésett művű sínjének villásan kiképzett végeihez összetett fejrész illeszkedik, mely három részből épül fel. Plasztikus, áttört, öntött alsó rétege forrasztással kapcsolódik a sínhez. Ez képezi a gyűrűfej alapját. A gyűrűsín külső oldalának vésett hornyaiban beágyazott fekete és fehér zománcdísz töredékei látszanak utóbbiak világoskék felülfestéssel. Ezek stilizált virágot, levél- és indadíszt mintáznak. Az említett zománcszínek – világoszölddel kiegészítve – a sínnel egybeforrasztott fejrész-alapra is kiterjednek az eredeti zománcdekoráció mára csak ennek belső oldalán maradt meg viszonylag épségben. A gyűrűfej kereszt alakba rendezett négyzetes szekrényes foglalatai a szárakon egy-egy táblás csiszolású smaragddal alkotják a második réteget, míg a tábla rubintos középső foglalat a harmadikat. Mindezek ötletes szerelt konstrukcióval kapcsolódnak a fejrész zománcdíszes alapjához. Az összeforrasztott smaragdos foglalatok közeiből egy-egy haránt irányú szár ível az alap sarkain kialakított furatokba. Feladatuk a foglalatos fejrész elfordulásának megakadályozása. A kiesést a rubinos foglalat alján elhelyezett szegecs gátolja meg, amely az alaphoz rögzíti a foglalatos fejrészt.

A hasonló konstrukcióval készített gyűrűk a 16. század végén jelentek meg, s számos fennmaradt példájuk létezik a nemzetközi és hazai emlékanyagban.