Gyűrű - ékkövekkel
Leltári szám: | 14397 |
---|---|
Készítés ideje: |
17 - 18. SZÁZAD
|
Készítés helye: | Erdély (feltehetően) |
Jelzés: | jelzetlen |
---|---|
Anyag: | arany (22 karátos); rubin; smaragd |
Technika: | beágyazott zománc (émail champlevé); öntött; vésett díszítés |
Méretek: |
átmérő: 2,6 cm
súly: 7 g
|
A gyűrű felső harmadában kiszélesedő, vésett művű sínjének villásan kiképzett végeihez összetett fejrész illeszkedik, mely három részből épül fel. Plasztikus, áttört, öntött alsó rétege forrasztással kapcsolódik a sínhez. Ez képezi a gyűrűfej alapját. A gyűrűsín külső oldalának vésett hornyaiban beágyazott fekete és fehér zománcdísz töredékei látszanak utóbbiak világoskék felülfestéssel. Ezek stilizált virágot, levél- és indadíszt mintáznak. Az említett zománcszínek – világoszölddel kiegészítve – a sínnel egybeforrasztott fejrész-alapra is kiterjednek az eredeti zománcdekoráció mára csak ennek belső oldalán maradt meg viszonylag épségben. A gyűrűfej kereszt alakba rendezett négyzetes szekrényes foglalatai a szárakon egy-egy táblás csiszolású smaragddal alkotják a második réteget, míg a tábla rubintos középső foglalat a harmadikat. Mindezek ötletes szerelt konstrukcióval kapcsolódnak a fejrész zománcdíszes alapjához. Az összeforrasztott smaragdos foglalatok közeiből egy-egy haránt irányú szár ível az alap sarkain kialakított furatokba. Feladatuk a foglalatos fejrész elfordulásának megakadályozása. A kiesést a rubinos foglalat alján elhelyezett szegecs gátolja meg, amely az alaphoz rögzíti a foglalatos fejrészt.
A hasonló konstrukcióval készített gyűrűk a 16. század végén jelentek meg, s számos fennmaradt példájuk létezik a nemzetközi és hazai emlékanyagban.
Irodalom
- Szerk.: Mikó Árpád, Verő Mária: Mátyás király öröksége. Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16-17. század). Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 2008. - Nr. XI.125. (Simonyi István)
- szerző: Prékopa Ágnes: Európai zománcművesség a középkortól a szecesszióig. Válogatás az Iparművészeti Múzeum gyűjteményeiből. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1991. - Nr. 51.