Imaszőnyeg - ún. csintamáni (golyó és felhőszalag) mintával

A szőnyeg a kisméretű, fehér alapú csintamáni vagy golyómintás imaszőnyegek csoportjába tartozik. A tükör felületét soronként eltolt elrendezésben hármas golyókból álló minta és közben elszórt rozetták, illetve más, geometrikus motívumok töltik ki. A tükör négy sarkát – a csoportra jellemző módon – geometrikus mintaelem díszíti, két oldalát szegfűszálak keretezik. A szőnyeg tükrének közepét a sátortetőt formázó imafülke vágja ketté, az imafülke csúcsa kosszarv motívumban végződik. Bordűrjének fő sávja sakktáblamintás, belső mellékbordűrje különböző színű vonalakból, a külső fekvő "S" motívumok sorából áll. Technikai kivitelezésére a nomád és falusi szőnyegeknél gyakori kis csomósűrűség és pontatlan rajz a jellemző. A szőnyeget eredetileg fordított állásban, azaz a szőnyeg felső végénél kezdték el csomózni, így a hármas golyómotívum az imaszőnyegen fordított állásban látható. Ezzel magyarázható, hogy a korábbi publikációkban a szőnyeg képét gyakran a csomózási iránynak megfelelően, fejjel lefelé fordítva közölték.

A szőnyegtípust Erdélyben különösen kedvelték, ma hét teljes és két töredékes példánya ismert az ottani gyűjteményekben. Az itt bemutatott szőnyeg is Erdélyből származik, az Erdélyi Református Egyházkerület Igazgatóságától vásárolta a múzeum 1914-ben.

Az 1914-es budapesti Erdélyi török szőnyeg című kiállításon a 306. katalógusszámmal szerepelt.

Michael Franses a szőnyeget – az Erdélyben őrzött hat hasonló mintázatú és technikai kivitelű példánnyal együtt – nagy valószínűséggel egy azonos, Szelendi környéki faluban készült, 17. századi munkának tartja.