Írómappa - takácsmácsonya-tővel

A borjúbőrből készült, álló téglalap formájú írómappa előlapját a poncolt felületből kiemelkedő takácsmácsonya-tő (Dipsacus fullonum) díszíti. A hátoldal szintén poncolt. Belsejében kétoldalt egy-egy rekesz, a bal oldalin két kisebb zseb.

A szecessziós iparművészetnek jellegzetes emléke e mű, amelynek díszítéséhez igen sokféle technikai megoldást alkalmazott készítője. A növényi motívum enyhe, metszést nem is alkalmazó domborítás révén emelkedik ki a poncolt háttérből, melyen egészen finom, festett arany- és ezüstszínű foltok csillannak meg. A poncszerszám itt nem egyenletes felület létrehozására szolgál: az elszórtan alkalmazott motívumok segítségével felhőszerű formák jönnek létre, amelyek szinte megmozgatják az egész hátteret. Érdekesség, hogy ehhez a megoldáshoz összesen négyféle poncszerszámot használt a művész.

Saint-André de Lignereux a századforduló francia bőrművességének kiemelkedő művelője, akinek Le cuir d'art français címmel a mesterségről szóló cikkei is megjelentek a Revue des arts décoratifs című iparművészeti folyóirat 1898. évi számaiban (ld. itt). Magasfokú szaktudását művei és írásai dokumentálják, életéről viszont alig maradt fenn adat. Bizonyosan azokhoz az iparművészekhez tartozott azonban, akik a századforduló táján "felfedezték" a cserzett bőrt, s munkásságukkal különleges és nemes anyaggá emelték. A díszítő motívum a szecesszió művészete által oly kedvelt növényvilágból származik, kiválasztása éles szemről és kifinomult ízlésről tanúskodik. Nemcsak a tárgy alapanyaga, a bőr nemesedik meg a művész kezében, hanem a "hétköznapinak" számító motívum, az egyszerű mezei növény is különleges és finom eleganciájú díszítménnyé alakul.