Elefántcsont faragvány (könyvkötés táblája) - a Keresztre feszítés és az Asszonyok a sírnál jelenetekkel

A keskeny, álló formátumú tábla az Újszövetség két központi eseményét, Krisztus kereszthalálát és a feltámadásra utaló üres sírt jeleníti meg egymás fölött. Az akantuszleveles keretbe foglalt felső mezőt Krisztus talapzaton álló, díszes foglalatú keresztje uralja, a tetején titulus-táblával, a kereszt tövében Mária és Szent János evangélista alakjával. Az önállóan megformált "kép a képben" két különböző formát, a Karoling művészetben gyakori, narratív, sokalakos Kálvária-kompozíciók redukált változatát és az önálló kultuszképként megfogalmazott feszület típusát egyesíti. A kereszt szárai fölött látható a Nap és a Hold perszonifikációja, a megrendült univerzum szimbóluma.

Alul Krisztus üres sírjához érkező, illatszereket hozó asszonyok és a jeruzsálemi Szentsírt idéző építmény előtt ülő angyal jelenik meg. A háttérben látható növényzet a kertre, a feltámadás helyszínére utal. Mindössze a katonák elhelyezése szokatlan: alvó őrök helyett az épület kupolája alatti nyílásokból kitekintő, védelemre kész harcosokat látni. A faragvány stílusa általánosságban Kopasz Károly udvari iskolájának észak-itáliai összefüggésű műveihez hasonlítható. A figurák légiesen könnyed, antikizáló modora a Toutilo Sankt Gallen-i szerzetesnek (működött 895-912 között) tulajdonított elefántcsont-faragványok előadásmódjához áll a legközelebb. A tábla széleinek hornyolt profilozása arra utal, hogy fémlemez segítségével valószínűleg könyvkötésre volt applikálva.

A korábbi kutatások - Adolph Goldschmidt nyomán - a budapesti dombormű lehetséges párdarabjaként tartották számon a nürnbergi Germanisches Nationalmuseumban őrzött, levelekkel és sas figurájával díszített elefántcsont táblát, amely méretét (23,5 x 9,8 cm), keretelésének profilját és faragásának stílusát tekintve is igen közel áll a budapesti táblához (ld. itt). Mivel azonban a két tábla együttese ikonográfai szempontnól nem lenne értelmezhető, az újabb kutatások elvetették azt a feltételezést, hogy a budapesti és a nürnbergi faragványok egy diptichon két szárnyát alkották volna.