Kancsó

Sárgás, világos alapcserepű, ún. maiolica arcaica. Engobe-os, ón- és ólommázas, mangánbarna és zöld festéssel. Ragasztott, kiegészített. Alján régi gyűjtői jelzések.

A korongolt edénytest nyaka hosszú, széles, szájpereme kissé kihajló. A füllel átellenes oldalon a szájperemből becsípéssel kialakított kiöntő. Hosszú, ívelt füle hosszanti irányban hármas bordával tagolt. A kancsón az edénytest formai tagolását követő geometrikus díszítmény, amely a rózsaszínes fehér alapon zöld és barna színekkel festett. Az edény hasán virágtő stilizált, háromlevelű, zölddel festett, barnával kontúrozott levelekkel, alatta sávban hullámvonalas díszítmény. A kancsó nyakán szélesebb sávban körben zegzug vonal. A fül mellett, kétoldalt függőlegesen széles sávok, egy-egy vízszintesen vonalkázott mezővel. A kancsó belseje sárga ólommázzal borított. (A orvietói kancsóforma jellemző metszetrajzát közli Biganti, T. Perugia 1981, 81).