Kabinetszekrény - bargueno ( vargueno )
Leltári szám: | 11235 |
---|---|
Készítés ideje: |
1600 KÖRÜL
|
Készítés helye: | Spanyolország |
Anyag: | aranyozott kovácsoltvas veret; ébenfa; elefántcsont berakás; gesztenyefa |
---|---|
Technika: | festett |
Méretek: |
magasság: 160 cm
szélesség: 116 cm
mélység: 47 cm
|
A legkarakterisztikusabb spanyol bútor a vargueno, vagy bargueno stílustörténeti fejlődésével a spanyol reneszánsz bútorművészetet is jellemezhetjük. E típus, mint exportra is készülő luxusbútor, Európa minden vidékén feltűnt, impulzust adva a művesség helyi fejlődésének. Elnevezése egyes feltevések szerint személynévből, egy asztalos vagy fafaragó nevéből származik, mások szerint a Toledo tartománybeli Barguas püspöki város neve után nyerte, amely e bútorok készítésének egyik központja volt.
A vargueno a lehajtható előlapú, felemelhető fedelű, moreszk díszítésű íróládikából és a késő gótikus katalán ládából származik. Előbbit írás céljára, papír, értékes levél tárolására, utóbbit apró tárgyak őrzésére használták. A spanyol hordozható íróládát állványra, vagy alacsony szekrényre állították. Olykor az íróláda - mint esetünkben is - fiókos vagy ajtós kialakítású, amely alacsony szekrényre, ún. taquillonra került. A lehajtható írólapot bronz vagy esztergályozott gombokkal kihúzható két kis rúd támasztja alá közvetlenül az íróláda alatt.
A varguenót szétszedett állapotban könnyen szállíthatták, minthogy ládateste egyszerű, hasábos oldalain pedig aranyozott vasfülek tették lehetővé a bútor mozgatását.
A belül színes, domborított bőrrel bevont írólapot lehajtva elénk tárul e bútor egész dekoratív gazdagsága: kis csontoszlopokkal, aranyozott és festett oromzatokkal, esztergályozott, baluszteres tagoló elemekkel ékes fiók homloklapok és ajtók kápráztatják el a nézőt. Díszítményeinek erősen architektonikussá vált jellege tanúsítja, hogy a 16. század végén, 1600 körül készülhetett. Tárgyunk rokon emlékei főként madridi gyűjteményekben, így például a Museo Nacional de Artes Decorativas-ban találhatóak (lásd itt).
A szekrény alsó része a 19. század második felében készült.
Irodalom
- Szerk.: Horváth Hilda, Szilágyi András: Remekművek az Iparművészeti Múzeum gyűjteményéből. (Kézirat). Iparművészeti Múzeum, Budapest, 2010. - Nr. 33. (Vadászi Erzsébet)
- szerző: Dr. Horváth Hilda: Iparművészeti kincsek Magyarországon. Athenaeum Kiadó, Budapest, 2000. - Nr. 8.
- Batári Ferenc, Vadászi Erzsébet: Bútorművészet a gótikától a biedermeierig. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 2000. - p. 43., Nr. 2.
- Szerk.: Péter Márta: Reneszánsz és manierizmus. Az európai iparművészet korszakai. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1988. - Nr. 123.
- Szerk.: Voit Pál, László Emőke: Bútorművészet. Régiségek könyve. Gondolat Kiadó, Budapest, 1983. - 22
- Szerk.: Miklós Pál: Az Iparművészeti Múzeum gyűjteményei. Magyar Helikon, Budapest, 1979. - p. 238.
- Hinz Sigrid: Innenraum und Möbel : von der Antike bis zur Gegenwart. Henschelverlag, Berlin, 1976. - 162-163.
- Batári Ferenc: Európai bútorok a XV-XVII. században. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1966. - Nr. 36.
- Szerk.: Csányi Károly: Az Országos Magyar Iparművészeti Múzeum gyűjteményei - az iparművészet rövid történetével. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1926. - Nr. 57.