Kályha - a besztercebányai Turcsányi- ( Bethlen- ) házból

Kerámia- és üveggyűjtemény

Leltári szám: 6542
Készítés ideje:
17. SZÁZAD KÖZEPE
Készítés helye: Besztercebánya
Anyag: cserép; égetett agyag; fajansz
Technika: formába préselt; ónmázas
Méretek:
magasság: 330 cm
szélesség: 113 cm
mélység: 116 cm

A kék-fehér mintázatú, díszes fűtőberendezés Besztercebányán egy olyan épületben állt, melyben a hagyomány szerint II. Rákóczi Ferenc (1676–1735) erdélyi fejedelem is lakott egykor. Még ha e hagyomány téves lenne is, akkor sem kétséges, hogy e kályha rendeltetése egy főúri kastély vagy városi palota tágas termének melegítése és díszítése volt. Erre utal már a mérete is: a mészkő lábakon álló, két hasábra tagolt, balusztráddal és párkányzattal koronázott test magassága meghaladja a három métert. Az ónmázzal borított, plasztikus díszítésű csempék csak az előkelő megrendelők számára elérhető luxust jelentették. Ilyen kályhából eleve nagyon kevés készülhetett, s ezért örvendetes, hogy nem csak egyes csempéiben, hanem teljes kályhaként maradhatott meg ez a gyönyörű darab, amelyet 1890-ben, akkor igen jelentős összegért, 106 Frt. 85 krajcárért vásárolt meg az Iparművészeti Múzeum.

A stilizált növényindákból álló, domború mintával borított csempék egymás mellé építve szőnyegszerű mustrát alkotnak. A minta jellege és a kék-fehér színezésű ónmázas technika alapján tartják habán mesterek keze munkájának. Valószínű, hogy Besztercebányán, vagy közvetlen környékén készült. 1888-ban, mielőtt még szétszedett állapotban Budapestre szállították volna, országos műemlék-felmérési munka keretében Könyöki József festő, a műemlékek országos bizottságának levelező tagja részletes rajzot készített róla, s a leírás szerint akkor még fűtöttek is vele. Az ilyen kályhák tüzét szokásosan a falhoz épített kürtőn át egy másik helyiségből táplálták.

Irodalom

  • főszerkesztő: Prékopa Ágnes: The Museum of Appliad Arts in 2018. Ars Decorativa 33, 2019. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 2019. - p. 149. Nr. 1. (Margittai Zsuzsa)
  • Szerk.: Prékopa Ágnes: Fayencekachelöfen der Hababer, Ofenkacheln und ihre Rekonstruktionen in der Sammlung des Kunstgewerbemuseums zu Budapest Ars Decorativa 29, 2013. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 2013. - 57-70. (Radványi Diána)
  • Szerk.: Radványi Diána, Réti László, Vörösváry Ferenc: A habánok kerámiaművészete. A Kárpát-medence kerámiaművészete. Novella, Budapest, 2012. - Nr. 375.
  • Szerk.: Horváth Hilda, Szilágyi András: Remekművek az Iparművészeti Múzeum gyűjteményéből. (Kézirat). Iparművészeti Múzeum, Budapest, 2010. - Nr. 50. (Radványi Diána)
  • Krisztinkovich Mária, Horváth Jenő: A History of Haban ceramics. A Private View. Vancouver, 2005. - p. 279.
  • Radvánszky Béla: Magyar családélet és háztartás a XVI-XVII. században. I. (Reprint). Helikon Kiadó, Budapest, 1986. - 20. kép
  • Szerk.: Miklós Pál: Az Iparművészeti Múzeum gyűjteményei. Magyar Helikon, Budapest, 1979. - p. 154.
  • Voit Pál, Holl Imre: Régi magyar kályhacsempék. Corvina Kiadó, Budapest, 1963. - Nr. 43.
  • Szerk.: Siklóssy László: A magyar kerámika története. Holics, Tata, Stomfa. Szent-György-Czéh, Budapest, 1917. - 13. kép
  • Szerk.: Ráth György: Az iparművészet könyve. II. Athenaeum Kiadó, Budapest, 1905. - LXXVII. tábla
  • Radisics Jenő: Ideiglenes kalauz az Országos Magyar Iparművészeti Múzeum gyűjteményeiben. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1898. - p. 25.
  • Dr. Wartha Vince: Az agyagipar technológiája. Budapest, 1892. - XIV. tábla