Kanál

Lemezből domborított pajzsidomú merítő, belsejében a nyél tövénél vésett címerpajzsban családjegy: összevont HL, nyílban végződő kereszttel kombinálva. Merítőjére hátul felfutó öntött nyele kétszer tagolt reneszánsz baluszter idom, végén levéldíszes gömbbel.

A hasonló kanalak nem a mai értelemben vett levesek evésére szolgáltak, hanem, amint Apor Péter írja (Metamorphosis Transylvaniae, 1736.), „leves étek”-hez, amely a saját levében főtt, besűrített étel, s feltehetően mártások szedésére és evésére.

Analógiák: Magyarországon, főleg a Magyar Nemzeti Múzeumban, több hasonló kanalat őriznek, öblükben lévő címerpajzsban családjeggyel, emblémával, egy darabon a Jahve jelentésű héber betűkkel. Az e típusba tartózó, nem magyar gyűjteményekben lévő kanalak szinte mindegyikéről bizonyítható, hogy azok Magyarországról származnak. Joggal feltételezhetjük, hogy a pajzsmerítőjű, baluszternyelű kanalak jellegzetes magyar kanáltípusok voltak. Megjegyezzük, hogy G. Benker: Alte Bestecke. München, 1978. c. munkájában egyetlen hasonló darabot sem közöl.