Kanna

Tojásdad test, kissé kihajló hengeres nyakkal és hajlított füllel, erezetet utánzó vörös díszítéssel.

A kanna nem egyszerű opálüveg, hanem annak egyik sajátos változata, melynek jellegzetessége a folyatott mustrával való díszítettség. A még képlékeny állapotban lévő üvegmasszát – a fúvást megszakítva – a színes fonaldarabkák felforrasztása után addig hengergették ide-oda kő- vagy fémlapon, míg a fonalak a puha üvegmasszába benyomódtak. Ha a masszára tett színes üvegdarabkákat középen összehúzták, majd összecsípték, kapták az érdekes faktúrát az üveg felületén. Miután az eljárás elsősorban díszítő jellegű, olyan tárgyakon alkalmazták, melyeknek viszonylag egyszerű felületük volt, mint például a bokálynak. A forma – füles, talpas edény, kifelé szélesedő hengeres nyakkal –, amellett, hogy magyar, jellegzetesen erdélyi, mint ahogyan az eljárás is az erdélyi hutákra jellemző.

A tárgy analóg darabjait közli: Borsos Béla: A magyar üvegművesség. Budapest, 1974, 96-101. p. és Bunta Magdolna-Katona Imre: Az erdélyi üvegművessség a századfordulóig. Bukarest, 1983, 139-140. p., Nr. 64-67.