Karkötő

Több korabeli kiállításon is szerepelt ez a különleges kialakítású, gyémántokkal díszített luxusékszer, melyet finom, többszínű zománc borít. Tervezője, Háry Gyula festő (1864-1946) főképp grafikusként, illusztrátorként dolgozott, számos iparművészeti műfajban kipróbálta tehetségét. A Magyar Iparművészeti Társulat által meghirdetett több pályázaton is díjat nyert porcelántányér-díszítményével, majolika asztaldíszével, karperec-tervével egyaránt.

A floreális szecesszió kedvelt virágával, az írisszel díszített karperecét kiváló ötvös, a párizsi iskolázottságú Hibján Samu (1864-1919) készítette, aki a kor több kiemelkedő magyar tervezőművészével – pl. Horti Pállal (1865-1907) – is dolgozott. Hírnevét elsősorban a zománcművesség terén kifejtett oktatói és alkotói munkásságának köszönhette. 1895-ben lett az Országos Magyar Iparművészeti Főiskola tanára, ahol ő alapította meg a zománcművészeti osztályt. A zománctechnika számos fajtáját (limoges-i festett zománc, filigránzománc, stb.) sikeresen alkalmazta művein. Az 1896. évi millenniumi kiállításon nagydíjat, a torinói nemzetközi iparművészeti kiállításon 1902-ben ezüstérmet, ugyanebben az évben állami iparművészeti érmet nyert.

Ez a többféle ékszertechnikát is felvonultató – drágaköves-zománcos-filigrános, – bravúrosan kialakított, csuklós tagozattal szétnyitható ékszer nemcsak az Iparművészeti Múzeum 1900. évi karácsonyi kiállításán szerepelt, de két év múlva Torinóban is sikert aratott. Az itt kiállított kollekcióból vásárolta meg az Iparművészeti Múzeum a Magyar Királyi Kereskedelemügyi Minisztérium által utalványozott összegből.