Karosszék - MR
| Leltári szám: | 75.257.1 |
|---|---|
| Alkotó: |
Rohe, van der, Mies / tervező |
| Készítés ideje: |
1926
|
| Készítés helye: | Berlin |
| Anyag: | bőr; krómozott acélcső |
|---|---|
| Technika: | hajlított; szegecselt |
| Méretek: |
magasság: 80 cm
szélesség: 54 cm
mélység: 87 cm
|
Alapváza egyetlen, lendületesen hajlított acélcsőből, illetve az ülőlap alatti keresztirányú vékony merevítő pálcából áll. Ennek vonalát követi a szegecseléssel rögzített, a háttámlát hátulról körbefogó másik acélcső, amely a kartámaszt képezi. A karosszék Ludwig Mies van der Rohe (1886–1969) a modern építészet és formatervezés egyik legnagyobb alakjának tervei alapján készült. Az MR20-as modell, melyet a 30-as évektől a Thonet, 1977 után pedig a Knoll Interntional cég folyamatosan gyártott, egyike a legmerészebb és legelegánsabb konzolos csővázas széktípusoknak. 1927-ben a stuttgarti Weissenhofsiedlungon mutatták be. Karfa nélküli változatban, bőr kárpittal, illetve nádazott ülőfelülettel is kivitelezték.
A XX. századi formatervezésben az új anyagok kulcsszerepet játszottak jelentősebb darabok létrejöttében. A bútortervezésben, különösen az ülőbútorok konstrukciójában az acélcső alkalmazása jelentett nagy horderejű változást. A funkcionalizmus tiszta vonalakat hangsúlyozó esztétikájához alkalmazkodó csőbútorok első sikeres modelljei az 1920-as évek közepén születtek, a Bauhausban tanító Breuer Marcell nevéhez fűződnek. Az évtized végére valamennyi jelentős formatervező (a francia Le Corbusiertől az olasz Giuseppe Terragniig) tervezett acélcsővázas bútorokat.
Irodalom
- Szerk.: Pataki Judit: Az idő sodrában. Az Iparművészeti Múzeum gyűjteményeinek története. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 2006. - Nr. 187. (Horányi Éva)
- Szerk.: Pataki Judit: Művészet és Mesterség. CD-ROM. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1999. - fa, bútor 42.
- Szerk.: Lovag Zsuzsa: Az Iparművészeti Múzeum. (kézirat). Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1994. - Nr. 80.
