Kávéskanna fedéllel (készlet része) - A Saturnus asztali készlet része

Horváth László Saturnus asztali készlete 1972-ben a Művelődésügyi Minisztérium, az Iparművészeti Tanács és a Finomkerámiaipari Művek (FIM) közös, Varia edénytervezési pályázatának 50.000 forint pénzdíjazású különdíját kapta. A teljes étkészlet kategóriában Ambrus Éva Bella jeligés szervize nyerte az első díjat. A Saturnus szerviz még ugyanabban az évben a pécsi III. Országos Kerámia Biennálé második díját kapta, 1973-ban pedig a XXXI. Faenza-i Nemzetközi Kerámiaművészeti Verseny (Concorso Internazionale della Ceramica d’Arte) harmadik helyezését érdemelte ki a design-kategóriában.

A szervizt Horváth eredetileg a Herendi Porcelángyár kézműves technológiájához igazítva tervezte meg, így amikor végül évekkel később gyártani kezdték a hódmezővásárhelyi Alföldi Porcelángyárban, akkor a formákat jelentős mértékben át kellett alakítania a nagyipari termeléshez.

Horváth László Saturnus készlete szerepelt a Pohárnok Mihály által szervezett Magyar design (10 kísérlet) című kiállításon a Fészek Művészklubban 1972. október 18. és 29. között. A kiállításon nyolc tervező (Borz Kováts Sándor; Deákné Blazsek Gyöngyvér; Horváth László; Jahoda Maja; Minya Mária; Semsey Gabriella; Soltész György; Szekeres Károly) tíz munkáját lehetett látni. Az esemény jelentőségét az adja, hogy – többek között – e kiállítás sikeréből eredeztethetjük a Házgyári konyhaprogramot.

A kiállítás alkalmából megjelent kiadványban –, melyet Pohárnok Mihály állított össze és Koczogh Ákos lektorált – az alábbi leírás jelent meg Horváth László porcelán szervizéről:
„Porcelán étkészlet
Tervező: Horváth László
Kivitel: Herendi Porcelángyár
Gyártási előkészítés alatt álló prototípus

Hagyományos étkezési szokásokra épülő klasszikus készlet, magas igényű vásárlóközönség részére.

15 tárgytípust tartalmaz.
Gyártása típustól függően öntéssel illetve gépi korongozással történik.

A formázás alapgondolatát az anyag sajátosságai szolgáltatták: a boltozatos szerkezet a lágy massza égetés alatti torzulásait minimálisra csökkenti.

A konkrét formai megoldások következetesen a célszerű használat igényeihez igazodnak. (Az alap-típusok funkció szerinti változtatása; racionális részletmegoldások: a nagy edények fülének széles támasztófelülete, csészék peremének ajakhoz igazított kihajlítása, a fedők fogójának süllyesztése, ujjmérethez szabott csésze-fülek stb.)

A célszerűen képzett, díszítés nélküli felületek a nemes anyag értékeinek érvényesítésével biztosítják a készlet reprezentatív megjelenését; az igényes kézi munka kizárásával lehetővé teszik a tárgyak azonos értékű sorozatszerű gyártását.”

A Magyar design (10 kísérlet) című kiállítás katalógusa megtekinthető itt.
A Saturnus készlet történetéről bővebben lásd a Tárgyfétis-sorozat 6. részét.