Kehely

A Passió jeleneteivel díszített kehely hatkaréjos talpának alsó peremét poncolt sorminta díszíti; magas boltozatú felső részét trébelt, volutás szalagminta tagolja, amely a talpboltozat cikkelyein kétféle változatban megjelenő kartusokat formáz. A trébelt ornamensek csak enyhén emelkednek ki a poncolt alapból. A díszkeretekben egységenként egy-egy ovális medalion, illetve egy-egy poncolt pikkelymintával borított, középen apró, trébelt virágrozettát magában foglaló mező váltakozik. A három medalionban a keresztvitel, a keresztrefeszítés és a feltámadás aprólékosan kidolgozott jelenete látható. A rozettás gallér fölött, többszörös balusztergyűrűt formázó átvezető tagozatok között elhelyezkedő öntött, három oldalú díszváza idomú nóduszt szalagdíszes, volutás ornamensek tagolják, amelyek három, szárnyas angyalfejjel és virágrozettával díszített egységet fognak közre. A kuppa kehelykosarat imitáló alsó részét hangsúlyos, kagylós gyűrűpárkány és szalagfonatos pártázat zárja le; felső része sima, szájpereme enyhén kifelé hajlik. Az alsó rész felületdísze a talpboltozat ornamentikáját ismétli. Oldalain három pikkelydíszes-rozettás mezőt magában foglaló szalagkartus és három, díszkeret nélküli medalion váltakozik, amelyekben az olajfák hegyén imádkozó Krisztus, az ostorozás és a töviskoronázás jelenete tűnik fel. A figurális kompozíciók megmunkálásában a kétféle technikát a fokozottabb térhatás érdekében kombináló törekvés figyelhető meg. Az előképek igen változatosak: míg az ostorozás és a töviskoronázás kompozíciója egyértelműen késő gótikus mintalapokat követ (a figuratípusokat is változatlan formában átvéve), az olajfák hegyén játszódó jelenet a 17. századi itáliai példákhoz igazodik, és Carlo Maratti vagy Francesco Trevisani műveit idézi, nem csupán a figurák beállítása, hanem a modellálás, illetve a légköri jelenségek ötvöstechnikai eszközökkel való érzékeltetése tekintetében is.

A talp peremén beütött augsburgi városjegy látható az 1719 és 1730 közötti időszakból (vö. Seling 194 és Seling 2007, 47: N. 1530), Johann David Saler mesterjegye mellett („IDS”, háromkaréjos keretben; lásd Seling 1877), amelyet az adott időszakban idősebb fia, az 1727-ben mesterré avatott Josef Ignaz Saler is használt.

A tárgyat 1936-37-ben a Magyar Nemzeti Múzeum adta át az Iparművészeti Múzeumnak.

Ecsedy Anna