Kehely

A tradicionális megformálású, hat egyenlő méretű karéjra tagolódó, vízszintesen két részre osztott talp domború alsó sávját trébelt levéldísz borítja. A talp felső részét ettől hangsúlyos, összetett profilú perem választja el. A karéjok közel vízszintes, enyhe konkáv ívvel kialakított felületein egy-egy tojásdad, aranyozás nélkül hagyott medalion (a talp alsó része felől rögzített rátétlemez) kapott helyet, amelyeknek trébelt figuráiban a Szent Család, Szent Anna és Joáchim, a szent védőangyal („S. Angelus custos”), Szent Borbála, Szent Bernát és Szent Imre (S. Henricus) ismerhető fel a képek alatti peremen olvasható, vésett feliratok alapján. A szárhoz kapcsolódó kónikus felső rész oldalait gyümölcs- és virágfüzérek díszítik, és applikált, vésett díszítésű levélgallér, illetve egyszerű, hatszögletű lemez zárja le. A baluszteridomú, öntött nóduszt virágos gyümölcsfüzérek és szalagok díszítik. A kuppa magasságának kétharmadáig áttört, összetett profilú abronccsal és liliomos pártázattal lezárt ezüstkosárban ül. A kosár levélindái között három trófeumra emlékeztető kompozícióban a passió eszközei láthatók: az oszlop, az ostor, a botra tűzött szivacs, a lándzsa és a nádszál-jogar, illetve a kereszt, a létra, a kalapács és egy balzsamos edény.

A kehely talpperemén az 1668-ban mesterré avatott Christian Mentzel, a korabeli Szilézia egyik legjelentősebb ötvösének jelzését viseli („CM”, ovális keretben; lásd Rosenberg 1425). Ugyanott beütött városjegyét csak 1843 után kapta (Rosenberg 1375). A kuppa 19. századi pótlás; külső peremén az 1867 és 1937 között érvényes magyar fémjel mellett azzal egykorú készítői jelzés („T. I.”) látható.

A tárgy 1964-ben, ajándékként került az Iparművészeti Múzeumba.

Ecsedy Anna