Kelengyeláda (cassone) - folyamnimfa ábrázolásával

A fekvő hasáb alakú kelengyeláda az itáliai manierista bútorművészet kiemelkedően szép példája. Hármas osztású homloklapjának két szélén, profilált léccel keretelt betétmezőben egy-egy maszkaron helyezkedik el. A széles középső mezőben, halfarkú, szárnyas szirének között tekercsdíszes (Rollwerkes) kartusbakartus helyezkedik el, melyben egy fekvő, meztelen nőalak látható, a héttérben egy város látképével. A nőalak feltehetően folyónimfaként, illetve a folyó allegóriájaként értelmezhető. A láda dísztelen záró lapján és két rövidebb oldalán kengyeles vasfülek kaptak helyet.

A kelengyeládát díszítő relief stiláris és ikonográfiai szempontból a szentpétervári Ermitázs két 16. századi észak-itáliai láda-padjával (cassapanca) rokonítható. Mindkettő háttámláján a folyó allegórikus alakjának ábrázolása kapott helyet: az egyiken a budapestihez hasonló Rollwerkes kartusba komponálva meztelen, fekvő nőalak, míg a másikon egy fekvő, vizeskancsót tartó férfialak (folyamisten) látható. (Ld.: Ljubov Faenson: Italian Cassoni from the Art Collections of Soviet Museums. Leningrad 1983, Nr. 75–80., 162-164.).

A ládát a grazi orvos és műgyűjtő, Josef Nonveiller (Nonweiller) (+1915) gyűjteményéből vásárolta az Iparművészeti Múzeum 1895-ben, mintegy 15 további 17. századi itáliai bútorral együtt, miután Karl Pekar grazi műkereskedő az előző évben értesítette az intézményt a váráslási lehetőségről.