Kelengyeláda - Lucretia és Cornelia alakjával

A hatalmas, nehézkes arányú puhafa láda zsámolya oldalt szívalakban, elöl hullámosan kivágott, benne két kis fiók vas húzókarikával, középen konzol babérlevélsoros aranyozott festéssel. A lábazaton egymással szemben két alak áll, jobbra a menyasszony, kezében koszorút, balról a vőlegény, magyar nemesi díszben, kezében poharat tartva. A felület kopottsága miatt ez utóbbi szimbólum alig ismerhető fel. Az oldalfalakon vaskos keretben négy, fehér alapon festett indás betét, a felsőkben vasfogantyúk. Belsejében profilléces ládafia, a láda hátsó falán öt kis fiók zöldre festve, fémkarika húzóval. Rusztikás árkádnyílások alatt balra a tőrt szívébe szúró Lucretia, jobbra Cornelia színesen festett háromnegyed alakja.

Az ábrázolások 1931-ben mint "Lucretia" és a "Szeretet allegóriája" kerültek meghatározásra. Az újabb kutatások szerint Lucretia páralakja nem allegorikus ábrázolás, hanem a klasszikus ókor másik híres nőalakja, Cornelia, Tiberius és Gaius Gracchus anyja. Erre utal a két fiúgyermek, akik közül az egyik karonülő, a másik a – képmező jobb alsó sarkában – 8-10 éves forma fiúcska. Lucretia, Tarquinius Collatinus felesége, a római mondavilágban a háziasság és a hűség, míg a fiaival ábrázolt Cornélia, a "Gracchusok anyja" az anyai erények megtestesítője volt. A menyasszonyi ládán alakjaik a tökéletes feleséget és anyát hivatottak megjeleníteni.

A tetőn vaskos aranyozott keretben mélyített betét. A tagoló elkeskenyedő pilaszterek, valamint a két alsó kis fiók fehér alapra festett tulipánvirágos dísze enyhíti a láda architektúrájának esetlenségét.

A láda báró Nyáry Jenő (1836–1914) tulajdonaként szerepelt az 1896. évi millenniumi kiállításon.