Kés

A reneszánsz idején terjedt el az egységes asztali készletek használata. A kés feltehetően a legrégebbi, a villa a legifjabb evőeszközünk. Utóbbi a 15. századi Itáliában alakult ki két-, majd háromágú formában, s még sokáig csak az előkelőbbek asztalainál használták.

Az evőeszközök tulajdonosuk rangját, méltóságát is kifejezték, ezért némelyik példányuk szinte önálló kis műremek. Nyelük készülhetett drágakő- és zománcdíszítéssel, korallból, hegyikristályból, achátból, elefántcsontból faragva. Utóbbiak csoportjába tartozik az itt bemutatott, késből és villából álló készlet. A Glück Frigyes gyűjteményéből származó együttes darabjain a nyelet alkotó faragvány az önálló kisplasztikák finomságával vetekszik. Minden bizonnyal mitológiai témát ábrázol a sáslevelek közül kiemelkedő, nyakában idősebb társát cipelő nő-, illetve szakállas férfialak.

Egykor minden bizonnyal tok is tartozott e készlethez, hiszen az étkezések, lakomák alkalmával a vendégek magukkal vitt saját eszközeiket használták. Így alakultak ki az olyan praktikusan szállítható eszköztípusok, mint pl. a cserélhető fejű "villa-kanál".