Keszkenő - a szendrői református egyháztól
| Leltári szám: | 19464 |
|---|---|
| Készítés ideje: |
17. SZÁZAD 2. FELE
|
| Készítés helye: | Borsod megye |
| Anyag: | ezüstfonal; lenvászon; selyemfonal |
|---|---|
| Technika: | ezüstszállal hímzett; kétoldalas laposöltés; selyemfonallal hímzett |
| Méretek: |
hosszúság: 80 cm
szélesség: 75 cm
|
A keszkenő sarkaiban egy-egy átlósan elhelyezett, szívből kinövő szimmetrikus virágbokor. A középső száron nagy, kinyílt virág, az oldalt kihajló csigás szárakon egy-egy gránátalma. Az oldalak közepén kisebb virágbokor. Az európai reneszánsz mintakönyvekben e minta különböző változatai még a 17. század közepén is gyakoriak. A virágbokor megformálása, színezése azonban a magyar darabokon jelentősen eltér a nyugati példáktól: rajzuk könnyedebb, díszítésük változatosabb, a borvörös, zöld, kék szín valamint a fémfonal szirmonkénti – törökös jellegű – váltogatásával pedig különösen gazdag hatást ért el a hímző.
A keszkenő Borsod megyéből származik, a pápai református gyűjteményben őrzött szőnyi terítő sarokmotívumai azonban rajzban és színben teljesen megegyeznek a keszkenőével. (Ld.: Takács B.: Református templomaink úrasztali térítői. Bp., 1983. 38. p., 14. kép) Ez is bizonyítéka annak, hogy egy-egy kedvelt minta az ország egész területén elterjedt.
Irodalom
- Szerk.: Mikó Árpád, Verő Mária: Mátyás király öröksége. Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16-17. század). Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 2008. - Nr. VI.26. (Erdei Lilla)
- László Emőke: Magyar reneszánsz és barokk hímzések. Vászonalapú úrihímzések. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 2001. - Nr. 12.
- Szerk.: Péter Márta: Reneszánsz és manierizmus. Az európai iparművészet korszakai. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1988. - Nr. 412. (László Emőke)
- Dr. Czobor Béla: Egyházi emlékek a történelmi kiállításon. Pesti Könyvnyomda Rt., Budapest, 1898. - 118., 72. p. (képpel)
- Az 1896-iki Ezredéves Országos Kiállítás. A Történelmi főcsoport hivatalos katalógusa. Kosmos Műintézet, Budapest, 1896. - Nr. 2179.
