Kétajtós szekrény

Négy ívelten tagolt, hasábos lábon áll, párkányai vízszintesek. Ajtóit, s az oldallapokat kettős, a hátlapot négyes keretbetétes panel képezi. Az ajtókon, s a lemetszett sarkokon egy-egy hullámos tagolású és keretű, az oldallapokon egy-egy síkfelületű, egyszerűbb keretű mező helyezkedik el. A kulcspajzsot felül füzéres díszurna gazdagítja. Az erős kiülésű főpárkány frízében alul ívelt kacsokkal összekötött, tusfestésű levéldísz vonul végig.

Belseje akasztós és polcos részre osztott, alsó részében két fiókkal.

Felépítésében az úgynevezett frankfurti barokk szekrénytípust követi. A feketére fényezett felület, a tusfestéses levélsordísz azonban már empire ízlésben fogant.

A jelzett szekrény értékes a céhtörténeti dokumentum. A magyarországi asztalosmesterek általában nem jelezték munkáikat, fennmaradt azonban néhány, a készítő nevével ellátott mesterremek. Ezek között olyanok is találhatók, amelyek korábbi stílusirányzatok továbbéléséről tanúskodnak. A 19. század eleji remekrajzok - például a veszprémiek - is arra utalnak, hogy a céhek a felszabadító legényekkel még ekkor is készíttethettek barokk, tehát mintegy száz évvel korábbi ízlésű bútort. Diószegi Gábor szekrénye is egy a céh előírása szerint készült barokk bútor, melyet a leendő mester a könnyebb értékesíthetőség érdekében látott el "modern" tusfestéses dísszel és feketére fényezett felülettel.

Az öntött ezüstből készült kulcspajzsokat Pasperger Ferenc pesti ötvös készítette.

Diószegi Gábor pesti (józsefvárosi) asztalosmesterről ld.: Batári Ferenc: Pest-budai asztalosok 1828-ban. Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 13. (1971), 39-50:44.