Kiállításfotó - Faragó Ödön tervezte fogadószoba berendezése az Iparművészeti Társulat 1904. évi karácsonyi kiállításán

Az 1904-ben bemutatott fogadószoba nagypolgári szalon igényeinek felelt meg. Az egyik ülőgarnitúra ovális asztalból, két karosszékből és kanapéból áll. Az asztal hat esztergált és faragott lábon áll, melyek közös talapzatból indulnak ki a karosszékek és a kanapé majdnem teljesen kárpitozott, de a szerkezetet láttatni engedi. Az első lábak a karfa alátámasztásában folytatódnak, X alakú faberakással díszítettek. A másik ülőgarnitúrához ívelten metszett, így hatszögletűvé alakított, hat megtört vonalú, alul ívelt lábon álló asztal és két támlásszék tartozik – ezek támlája áttört, két kárpitozott mezővel osztott, melyek között faragott és aranyozott virágfüzért helyeztek el. A felvételen csak a kisszekrény látszik, melyen historizáló és szecessziós elemek keverednek. A berendezéshez tartozó – a képen nem szereplő – nagyszekrény téglatest alapforma, alul és felül kétajtós, középen lenyitható lappal és polccal, oldalt üvegezett résszel. Az alsó ajtók nagyméretű veretekkel díszített zsanérokon nyílnak, a szabálytalan betétmezőt téglalapba szerkesztett leveles faragás díszíti. A lehajtható lapot vésett berakásos, kerek elemek díszítik, középen a stílustól merőben idegen, Tiziano „Égi és földi szerelem” című festménye nyomán készült metszet kapott helyet. A lap két oldalára vékony oszlopok kerültek, melyek a hátoldalán tükrös polc tetejéig nyúlnak. Az oldalsó elemeket berakással díszített, aranyozott virágokkal keretelt szívformák díszítik. A felső rész üvegezett, az üvegre aranyozott virágok sora került.

A szalon bútorzata – néhány historizáló elem ellenére – a virágzó szecesszió példája Faragó életművében korábbi alkotásai a magyaros szecesszió sajátos változatát képviselték, ez a berendezés azonban a nemzetközi áramlatok hatását mutatja.

A felvétel közölve: Magyar Iparművészet, 1905, 8.