Kiállításfotó - Toroczkai Wigand Ede tervezte népies ebédlőberendezés az 1906. évi Milánói Világkiállításon

Az 1906-ban Milánóban rendezett világkiállítás a magyar iparművészet számára (is) fontos nemzetközi bemutatkozási lehetőséget jelentett. Magyarország önálló pavilonnal vett része az expón, amit Maróti Géza tervei alapján az olasz pavilon mellett építettek fel.

A kiállításon Toroczkai Wigand több enteriőrrel – polgári és népies ebédlővel, valamint dolgozószobával – szerepelt. "Népies" ebédlője a népi bútor-hagyományra épült, a bútorok Nagy Sándor által tervezett díszítménye népies motívumokból állt.

A magyar pavilont 1906. augusztusában tűz pusztította el, és megsemmisült a kiállított anyag jelentős része, köztük Toroczkai Wigand népies ebédlőberendezése is. Az együttest a Magyar Iparművészet című folyóirat 1906. júliusi számában megjelent reprodukció dokumentálja.

A Milánóban bemutatott együtteshez igen hasonló ebédlőberendezés került 1996-ban a Gödöllői Városi Múzeum gyűjteményébe. A tálalószekrény és az asztal szerkezete azonos a milánói darabokkal, s a faragott betétlapok itt is egy ifjú párt ábrázolnak. A berendezéshez tartozó székek különböznek. A milánói világkiállításon háromszögben végződő támlával, esztergályozott lábakkal, ívelt karfával, orsó alakú alátámasztásokkal készült karosszékek szerepeltek a gödöllői együtteshez Maróti Géza halászszékeit idéző, három függőleges elemre épített, hullámos tagokkal kialakított, félköríves támlával és ülőlappal készült, hasábos lábakon álló karosszékek tartoznak. Archív fotókról ismert, hogy Maróti székei közül több darab Toroczkai Wigand marosvásárhelyi lakásába került talán ezek ihlették meg az iparművészt.