Kis ládapad (cassapanca)
Leltári szám: | 66.133.1 |
---|---|
Készítés ideje: |
1500 KÖRÜL
|
Készítés helye: | Toszkána (feltehetően); Magyarország (feltehetően) |
Anyag: | diófa; fenyőfa alap (vakfa) |
---|---|
Technika: | faragott; intarziadísz |
Méretek: |
magasság: 92 cm
szélesség: 97 cm
mélység: 34 cm
|
Két tömör oldaldeszkán nyugszik a ládaszerű, felhajtható lappal nyíló pad ülése, amelyet a tömör hátfal is megerősít. A mellső éleket csillagmustra ékesíti, ülőlapjának éle faragott levéldíszes. Kartámlája két tömör, csillagberakású oldaldeszka. Enyhén hátrahajló hátfalán fonadékos csillagintarzia, perspektivikus hatást keltő felfűzött hasábokból alakított szalagkeretben. Zárórészén faragott levélsor alatt geometrikus hasábokból komponált famozaik, amely a diósgyőri stallum rakott díszével rokon (Miskolc, Avasi református templom).
Irodalom
- Szerk.: Kőszeghy Péter: Magyar Művelődéstörténeti Lexikon. Középkor és kora újkor. Balassi Kiadó, Budapest, 2003 - 2014. - &
- Batári Ferenc, Vadászi Erzsébet: Bútorművészet a gótikától a biedermeierig. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 2000. - p. 30., Nr. 1.
- Szerk.: Lovag Zsuzsa: Az Iparművészeti Múzeum. (kézirat). Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1994. - Nr. 9.
- Szerk.: Péter Márta: Reneszánsz és manierizmus. Az európai iparművészet korszakai. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1988. - Nr. 348.
- Radvánszky Béla: Magyar családélet és háztartás a XVI-XVII. században. I. (Reprint). Helikon Kiadó, Budapest, 1986. - 59. kép
- Batári Ferenc: Európai bútorok a XV-XVII. században. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1966. - Nr. 13.