Kisplasztika - commedia dell'arte szereplő - Pulcinella ( ? )

Az Iparművészeti Múzeum porcelángyűjteményének egyik legjelesebb darabja az itt bemutatott kicsiny figura, amely ún. Böttger-porcelánból készült. A II. (Erős) Ágost lengyel király és szász választófejedelem drezdai udvarában szolgáló alkimista, Johann Friedrich Böttger (1682–1719) és a természettudós Walther von Tschirnhaus (1651–1708) 1708-ban a Drezda közelében bányászott kaolinnal kísérletezve fedezték fel az európai fehér porcelán előállításának technológiáját: ennek alapanyaga felerész kaolint, negyedrész kvarchomokot és negyedrész földpátot tartalmaz. A kaolin a hőállóságot, a földpát az ömleszthetőséget biztosítja, a homok pedig a mechanikai szilárdságot növeli. A keveréket formázzás után igen magas hőmérsékleten égetik ki. Böttger egy évvel később a porcelánmázat is kikísérletezte. Böttger felfedezéseire támaszkodva 1710-ben Erős Ágost megalapította meisseni porcelánmanufaktúrát, melynek első igazgatója a bárói rangra emelt Böttger lett.

Az itt bemutatott figura a korai meisseni porcelán jellegztetes darabja: apró részletein megfigyelhető, hogy az alapporcelán és a máz összehangolása még nem tökéletes, az olvadékony máz, a plasztika finom ruharedőiben, mélyedésiben megül, nem borítja egyenletesen a figurát.

A figura a barokk kori európában közkedvelt commedia dell’arte műfajának egyik főhősét, feltehetően a púpos hátú Pulcinella alakját jeleníti meg. Az itáliai eredetű zenés, táncos vígjátékokat, illetve népszínműveket előadó vándortársulatok különféle ellentétpárok – például úr-szolga, gazdag-szegény, fiatal-vén, szépséges-rút, hűséges-csalfa stb. – karikírozásával és rögtönzésekkel mulattatták a publikumot. Az ácsolt színpadi emelvényen rendszerint vászonra festett város-, vagy tájkép előtt mozogtak a szereplők. A társulat tagjai állandó jellemeket játszottak, mindig ugyanabban a kosztümben. A közönség így könnyen azonosíthatta a szereplőket, akiknek már puszta megjelenése is hahotára fakasztotta a nézőket. A vaskos tréfákkal tűzdelt előadás szójátékokra, a nyelvjárások különbözőségére is épített.

A commedia dell’arte műfaja sokáig Moliere, később Carlo Goldoni színműveivel rivalizált. Szereplőik között különösen gyakoriak a fiatal, mindig éhes, mindig lusta és álmos, de igen leleményes szolgák a Padronék, a gazdáik, akik a gazdag öregek minden rossz tulajdonságát egyesítették magukban, a fukarságot, a csúfságot, a kapzsiságot a tudós Dottorék és a Capitanók, az öntelt pöffeszkedő, szoknyapecér szájhősök. Pulcinella eszes és nyakas szolgáló, aki azonban mindig alulmarad.

A források szerint Frigyes Ágost drezdai udvarában is tartottak commedia dell’arte előadást, elsőként 1710-ben, majd 1719-ben, a kronaherceg Szász Ágost és Habsburg Mária Jozefa hercegnő esküvője alkalmából. Minden bizonnyal ennek hatására készült a meisseni porcelángyárban 1720 körül az a commedia dell’arte szereplőket ábrázoló sorozat, amelyhez az itt bemutatott Pulcinella-figura is tartozik.

A figura festetlen változatát a Los Angeles-i Getty Museum, színesen festett változatát pedig a New York-i Metropolitan Museum őrzi (ld. itt és itt). A figura egy további színesen festett példánya a Christie's 2009. november 17-i londoni árverésén szerepelt (ld. itt).

A szobrocskát Gerhardt Gusztáv (1847–1910), a Magyar Államvasutak elnök-igazgatója műgyűjteményének 1911-ben Berlinben megrendezett árverésén vásárolta meg az Iparművészeti Múzeum.

A neves műgyűjtő kollekciójáról ld.: A Gerhardt-féle gyűjtemény. Magyar Iparművészet, 1910, 181-211. – ld. itt.