Kisplasztika - Géniusz

Hatoldalú hasábokból összeálló oszlopköteg alkotja a szobor hátoldalát. Ebből bontakozik ki elölnézetben az erőteljesen mintázott fiatal, szakállas férfifej. Az oldalra fordított, felfelé tekintő arc kifejezése elszánt és szenvedélyes. Lobogó hajtincse felcsap a legmagasabb oszlopra, a hajzat többi része oválisban kereteli a fejet, nyakat, összeolvadva a befogadó geometrikus formákkal. Talán az építészet, vagy még általánosabban az anyagból kibontakozó alkotó erő géniuszát ábrázolja az allegorikus szobor. Magángyűjteményből ismert a modell eredeti, Apáti Abt Sándor által kézzel mintázott, kiégetett agyagvázlata, amelyen az erőteljes, széles állkapocs, a finom arcszőrzet, a haj részletei nem tűnnek el a mázréteg alatt. Lásd: Csenkey-Steinert 2002, 135., 264., No. 116. A redukáló hatású égetés miatt varázslatosan árnyalatgazdag zöld-arany-lila-bronzos mázbevonat viszont fokozza a kompozíció hatáselemeit. Rajzát a Zsolnay gyári 8. Façonkönyvben találhatjuk, az 5638. szám alatt, „Abt Sándor mintája” bejegyzéssel. Abt összesen négy allegorikus büsztöt mintázott az 1899-1900. években. A Hold (La Luna) volt az első (5494 fazonszám), ezt követi a Géniusz, majd a Rózsaillat (Rózsaálom címen, 6064 fazonszám), végül a zenét megtestesítő nőalak (6130 fazonszám). Feltehetően mindössze néhány példány készült e kompozíciókból. Abt műveinek jegyzékében közli Mendöl 1977, 321.