Komód
| Leltári szám: | 13711 | 
|---|---|
| Alkotó: | |
| Készítés ideje: |    
    1740 - 1750   
 | 
            
| Készítés helye: | Párizs | 
| Jelzés: | CRIAER; JME | 
|---|---|
| Anyag: | aranyozott bronz veret; márvány; rózsafa (paliszander); tölgyfa | 
| Technika: | cizellált; rózsafa (paliszander) berakás | 
| Méretek: |        
      magasság:      86      cm     
        
      szélesség:      145      cm     
        
      mélység:      60      cm     
   | 
            
XIV. Lajos (1661-1715) és XV. Lajos (1723-1755) francia királyok uralkodása és a nevükkel jelzett stílusok között Orléans-i Fülöp régenssége (1715-1723) egyaránt átmenetet képezett. Bár Orléans-i Fülöp uralkodása csak nyolc évig tartott, a Régence stílus csaknem a század közepéig nyomon követhető. A Louis XIV. bútorok kissé nehézkes, barokk formája a Régence stílusperiódusban könnyedebbé válik, elkezdődik a hajlított, ellentétes állású, homorú és domború vonalak játéka a tárgy felületén, új rendeltetésű bútortípusok és új formák jelennek meg. A mindennapi használati tárgyakat faragó asztalosok (menuisier) mellett egyre fontosabb feladatot kapnak a magas művészi nívójú, gazdagon berakott, veretekkel díszített bútorokat elállító asztalosok (ébéniste). Utóbbiaknak csak egy része francia, sok köztük a flamand, holland, Rajna-vidéki német származású mester.
Flamand származású volt a Párizsban 1720-1774 között működő Criaerd (Criard) műasztalos család is, amelynek egyik tagja készítette az itt bemutatott, CRIAER mesterjeggyel jelzett komódot, melyen a párizsi asztalos céh tagjai által 1742-től kezdődően kötelezően használt JME (Jurée Maîtres Ébénistes) jelzés is megtalálható. A komód feltehetően a műasztalos família legnevesebb tagja, Mathieu Criaerd (1689-1776) testvérének, az 1720-1750 között működő Antoine Criaerd-nek (1695-?) a műve.
Az alacsonylábú, háromfiókos komód felépítésében még a Régence-ra emlékeztető darab, ugyanakkor díszítési módja már kifejezetten rokokó stílusú, fiók-homloklapjait ugyanis kagylós bronzveretekkel egységes keretbe fogták, amelyben tükörképszerűen elrendezett, rakott művű virágos, leveles indák jelennek meg. Ugyanezek a rózsafa virágindák a szintén domborúan ívelő oldallapokat is kitöltik.
Irodalom
- Szerk.: Horváth Hilda, Szilágyi András: Remekművek az Iparművészeti Múzeum gyűjteményéből. (Kézirat). Iparművészeti Múzeum, Budapest, 2010. - Nr. 84. (Vadászi Erzsébet)
 - Batári Ferenc, Vadászi Erzsébet: Bútorművészet a gótikától a biedermeierig. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 2000. - 81, (Nr. 6.)
 - Szerk.: Lovag Zsuzsa: Az Iparművészeti Múzeum. (kézirat). Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1994. - Nr. 52.
 - Szerk.: Szilágyi András, Péter Márta: Barokk és rokokó. Az európai iparművészet stíluskorszakai. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1990. - Nr. 6.8. (Vadászi Erzsébet)
 - Szerk.: Voit Pál, László Emőke: Régiségek könyve. Gondolat Kiadó, Budapest, 1983. - p. 38., 33. kép
 - Szerk.: Radocsay Dénes, Farkas Zsuzsanna: Az európai iparművészet remekei. Száz éves az Iparművészeti Múzeum 1872-1972. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1972. - Nr. 255.
 - Szabolcsi Hedvig: Francia bútorok a XIV. Lajos stílustól az empire-ig. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1963. - 9.
 - Szabolcsi Hedvig: Az Iparművészeti Múzeum francia bútorgyűjteménye, 1700-1800. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1959. - 11.
 - Szerk.: Voit Pál, Csernyánszky Mária: Az Iparművészeti Múzeum mesterművei. 1896-1946. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1946. - p. 6., 13. (képpel)
 - szerző: Layer Károly: Az Országos Magyar Iparművészeti Múzeum gyűjteményeinek leíró lajstroma műtörténeti magyarázatokkal. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1927. - 59.
 - Szerk.: Csányi Károly: Az Országos Magyar Iparművészeti Múzeum gyűjteményei - az iparművészet rövid történetével. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1926. - Nr. 67.