Kupa - Chinoiserie jelenetekkel

Az Európán kívüli világból érkező luxuscikkek, amelyekkel a 18. századra immár világkereskedelemmé bővülő árucsere látta el a fizetőképes piacot és egyúttal a királyi, fejedelmi udvarokat is, ámulatba ejtették az európai embert. Egzotikus ritkaság voltuk miatt különösen vonzódtak a távol-keleti termékekhez, köztük a leheletvékony, könnyű, színesen festett hernyóselymekhez, a hófehér, festett porcelánokhoz, a lakkfestéssel borított tárgyakhoz. Kína kultúrája az onnan érkező tárgyaknak köszönhetően, valamint jezsuita hittérítők illusztrált úti beszámolói nyomán vált ismertté. Mivel e termékek különösen keresettek voltak, hamarosan az európai kézművesek is kínaias ízlésű luxustárgyakkal álltak elő. A francia chinoiserie (á la chinoise) elnevezéssel jelezték az eredeti kínai tárgyaktól (de la Chine) való eltérést. Az 1670-es évektől mintegy ötven évig a távol-keleti minták másolása volt jellemző, 1730-1760 között a kínaias, japános ízlésű, képzeletbeli keleti díszítmények domináltak, ezt követően, a 19. század első két évtizedéig, a chinoiserie "a romantikus életérzés egyik megnyilvánulásaként tűnt fel".

A meisseni porcelánmanufaktúrában sok ilyen porcelán készült. A manufaktúra kivételes tehetségű festője, később vezetője Johann Gregorius Höroldt (1696-1775) nemcsak a máz feletti változatos festőanyagoknak volt mestere, hanem a kínai témák ábrázolásának is. Figurái kínai kosztümben, gyakran európai kellékek között jelentek meg. A kupán ábrázolt teaszertartás is európai szemléletű, az alakok testtartása, mozdulatai az udvari világot idézik. A jelenetet dús, arannyal és purpurral festett csipkeminta kereteli, amelybe, mint finom művű ékkövek illeszkednek a parányi, monokróm festésű kikötők.

A kupa trébelt, aranyozott ezüst foglalata 1750 körül készült Drezdában.