Kuttrolf (ún. kotyogós üveg)

Az edény gömbtestű, alul benyomott négy ágból csavart, hajlított nyakkal, kiöntős szájjal.

A Kuttrolf néven ismert, a 16. század végén német nyelvterületen, kis erdővidéki hutában készült üvegedények jellemzője a sajátos forma: gömbös test, egymással összecsavart csövekből (az itt bemutatott tárgy esetében négy csőből) kialakított nyak és csészeszerűen kiszélesedő száj.

Formaadó technikája a fúvás, anyaga az ún. erdőüveg (Waldglas, verre de fougere), mely a benne lévő szennyezőanyagoktól zöldes-sárgás színű.

A tárgy formája szoros kapcsolatban van – mindmáig rejtélyes és vitatott – funkciójával. A csövekből csavart nyakból a folyadék lassan folyik, illetve csöpög, csak néhány formaváltozat esetében önthető a szokásos módon.

A funkció – a meghatározó formából következően – folyadékok lassú öntése, csepegtetése, kisebb mértékben egyszerű töltése. A vitatott kérdés a folyadék minősége, gyógyszer, illatszer volta. Egyes feltételezések szerint az edény urinálként (vizeletgyűjtő edényként) funkcionált, s a csavart nyak a folyadék beáramlását lassította, zaját tompította.

Formai előképet a 4. században készült szíriai, folyadék "spriccelésére" szolgáló üvegek jelentették, a kuttrolf további variációi pedig az egy csavarodó nyakkal bíró, 18–19. századi perzsa rózsavízhintő üvegek.

Elnevezésének eredetére kétféle magyarázat is született: az egyik szeint a német Kuttering (gurgulázni), a másik szerint a latin gutta (csepp) vagy gutturnium (parfümcsepegtető flakon) szóból származik. Másik német elnevezése az Angster, mely a latin angustus (keskeny) szóból ered.