Leltári szám: 62.1129.1
Készítés ideje:
17. SZÁZAD VÉGE
Készítés helye: Erdély
A lepedőszélek azon csoportjába tartozik, amelyeken a díszítés egy minta többszöri, azonos ismétléséből alakul ki. A hímzés alsó szegélyén nyílt gránátalmák és apró tulipánfejek váltakoznak. Fölöttük tálszerűen kihajló két hatalmas, fogazott szélű levél közepén gránátalmából kinövő nagy virágfej (peónia?), kétoldalt csigás indán egy-egy nagy gránátalma. A nagy leveleket és az indákat apróbb levelek, kis liliomok, bimbók díszítik. Ez a minta ismétlődik négyszer. A szépen megkomponált motívumok rajza merev, és érdekes megfigyelni, hogy a tömör levelekkel, virágokkal ellentétben az indák mintegy csak jelzésszerűek, kettős vonallal hímzettek. Főként erdélyi hímzéseken gyakori a központi virág, mely leginkább peóniához hasonlít. A három, hímzéssel kitöltött csészelevél fölött ugyancsak kettős vonallal hímzett félkörökből alakul a virág feje, a félköröket apró pontok díszítik. Egyetlen hasonló lepedőszélt ismerünk, mely egykor hímzésünk párdarabja lehetett, ezt jelenleg a kolozsvári Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeum (Muzeul de Istorie al Transilvaniei, Cluj-Napoca) őrzi (nr. inv. F 5764).

Irodalom

  • László Emőke: Magyar reneszánsz és barokk hímzések. Vászonalapú úrihímzések. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 2001. - Nr. 41.
  • Szerk.: Lovag Zsuzsa: Az Iparművészeti Múzeum. (kézirat). Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1994. - Nr. 103.
  • Szerk.: Péter Márta: Reneszánsz és manierizmus. Az európai iparművészet korszakai. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1988. - Nr. 415.
  • Radvánszky Béla: Magyar családélet és háztartás a XVI-XVII. században. I. (Reprint). Helikon Kiadó, Budapest, 1986. - 97. kép