 
          
                                                                                                                                                                        
    Levesestál fedéllel - VI. Károly német-római császár vadászkészletének része
| Leltári szám: | 53.3969.1-2 | 
|---|---|
| Gyár / műhely: | Bécsi Porcelángyár (Du Paquier periódus, 1718-1744) | 
| Készítés ideje: | 
    1735 - 1740   | 
| Készítés helye: | Bécs (Wien) | 
| Jelzés: | jelzetlen | 
|---|---|
| Anyag: | porcelán | 
| Technika: | aranyozott; öntött; plasztikus díszítés; schwarzlot festés | 
| Méretek: | 
      magasság:      10      cm     
      átmérő:      28,8      cm     
      talpátmérő:      18,3      cm     
      átmérő:      26,7      cm     
      magasság:      12,6      cm     
      magasság:      22      cm     
      legnagyobb szélesség:      35,5      cm     | 
A tál Európa másodikként alapított porcelánmanufaktúrájában, Claudius Innocentius Du Paquier (1679 k.– 1751) bécsi gyárában, a császári-királyi udvar számára készült, VI. Károly német-római császár [III. Károly néven magyar király, uralkodása: 1711–1740] asztali vadászkészletének egyik darabja volt.
A készletről tudható, hogy Mária Terézia korában is használatban volt, ugyanis 1744 és 1755 között többször kiegészítették. Az eredeti Du Paquier darabok jelzetlenek voltak, azonban a kiegészítéseken már használták a bécsi porcelángyár máz alatt kékkel festett címerpajzs alakú jelzését, mivel 1744-től állami tulajdonban volt a manufaktúra. A hagyomány szerint Mária Terézia később a schwarzwaldi Sankt Blasius bencés kolostornak ajándékozta a készlet darabjait. E rendház szekularizálását (1781) követően az áttelepített szerzetesek vitték át a karintiai Sankt Paul im Lavantalba az értékes porcelánokat, majd elárverezték őket. Utóbb Delmár Emil egykori budapesti műgyűjteményébe került.
A pompás, gazdagon, a rézmetszetek hatását követő festéssel díszített edény becses ritkaság a Du Paquier porcelánok között is. A tálak oldalán és a fedélfogók körül a korai barokk-rokokó porcelánművészet kedvelt díszítménye, az ún. lomb- és szalagdíszes ornamentika kagylómotívumos változata látható. A tálak oldalán és a fedeleken hol valóságos, természethűen ábrázolt, hol fantázia-szülte, egzotikus állatok képe jelenik meg. Az ábrázolások Johann Elias Ridinger (1698–1767) metszetei alapján készültek. A korai európai porcelánok jellemzője, hogy a készítés közben keletkezett hibákat festéssel korrigálták: kecses ágakkal, parányi virágokkal, röppenő madarakkal fedték el a gyártási hibákat.
Irodalom
- Szerk.: Horváth Hilda, Szilágyi András: Remekművek az Iparművészeti Múzeum gyűjteményéből. (Kézirat). Iparművészeti Múzeum, Budapest, 2010. - Nr. 79. (Balla Gabriella)
- Szerk.: Lehner-Jobst Claudia: Fired by Passion. Viennese Baroque Porcelain of Claudius Innocentius du Paquier. Sullivan Foundation, Stuttgart, 2009. - Vol. 3., Nr. 230. (analógia)
- Szerk.: Mojzer Miklós: Zsánermetamorfózisok. Világi műfajok a közép-európai barokk festészetben. Szépművészeti Múzeum, Budapest, 1993. - Nr. B 117.
- Szerk.: Szilágyi András, Péter Márta: Barokk és rokokó. Az európai iparművészet stíluskorszakai. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1990. - Nr. 6.149. (Varga Vera)
- Varga Vera: Bécsi porcelán az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1986. - Nr. 56.
 
                       
                       
                       
                       
                       
                       
                       
                       
                       
                       
                      