Memling-szőnyeg töredéke

A 15. század második felétől a természethű ábrázolásmódot elvető szunnita hagyományok megerősödésének és a közép-ázsiai nomád türkmén törzsek erősen geometrizált jelképeinek, az ún. göl motívumok térnyerésének köszönhetően az anatóliai állatalakos szőnyegeket (vö. Batári-Crivelli szőnyegtöredék) a négyzetekbe komponált, egyszerűbb vagy bonyolultabb rajzú, szigorúan geometrikus mintájú szőnyegek váltják fel. E 15–16. századi kora oszmán szőnyegek típusait azokról a festőkről nevezték el, akiknek képein egy-egy jellegzetes változatuk szerepel. Így megkülönböztetünk Memling-, Holbein- és Lorenzo Lotto-szőnyegeket.

Hans Memling (1430 k.–1494) gyakran festett Madonna-képeire nyolcszögekbe foglalt, kampós és lépcsős szélű rombuszokkal (Memling-göl) díszített trónszőnyeget. Az ilyen típusú gölökkel mintázott Memling-szőnyegek ma ismert egyik legkorábbi változata ez a két darabból álló szőnyegtöredék, amelyet Sigerus Emil (1854–1947) nagyszebeni történész-etnográfus szőnyeggyűjteményéből vásárolt az Iparművészeti Múzeum 1917-ben. Hasonló szőnyeget ábrázol Hans Memling – többek között – John Donne triptichonján, 1485 körül (London, National Gallery), valamint az Imádkozó férfi portréjának hátoldalát díszítő Csendélet korsóval és virággal című festményén, 1485–1490 körül (Madrid, Museo Thyssen-Bornemisza).

Lásd még: Museum With No Frontiers