Mente - Esterházy István ruhatárából

Hasonló módon szabott, mint a gyűjtemény zöld és a barna bársonymentéje (IM ltsz.: 52.2369.1. és IM ltsz.: 52.2699.1.) eltérés csupán állógallérjának és ujjának szabásmódjában tapasztalható. Gallérja szálirányban szabott, ujja „török ujjú”, vagy „törökös”. Az ujjszabás jellegzetessége, hogy a könyökig érő ujjat a kar belső oldalán ívesen kikanyarították. Hasonló megoldással a török öltözékeknél gyakorta találkozunk. A mente elején tizenkét táblácskás (kártya) szövéssel szőtt gombszár található hasonlóak a gyűjtemény zöld mentéjén lévőkhöz (IM ltsz.: 52.2369.1.). Itt az ezüstdrót (skófium) rozettákat világoszöld alapba szőtték bele, nagyméretű, körte formájú gombjait is zöld-ezüstvörös színekből kötötték. Külön tárolt bélése fakult rózsaszín moaré selyemszövet, rajta tintával írva az 1923-as Leíró jegyzék 271. tételszáma. A mentét szabása alapján a 17. század első felére datáljuk. Az eredetileg hiúzzal bélelt téli mentét Esterházy István halálakor, 1641-ben felvett leltárban említik először, sorsa a későbbi leltárakban is jól követhető.