Mente - férfi díszöltözet része

Az öltözék anyaga sötétkék posztó. Mentéje derék alá ér, erősen karcsúsított, bevarrott ujjú, a szegélyeket zöld és fehér selyemfonallal hímzett, kisebb és nagyobb virágcsokrok váltakozó sora kíséri. Körben utólagosan rátett barna bárányprém szegélyezi. A mellény (IM ltsz:. 14857.) vállszabása ívelt, háton karcsúsított, derék alá ér, bősége a háton fűzéssel állítható. A szegélyeket és a magas álló gallért a leírt hímzés díszíti. Körben fehér és zöld selyemzsinór kereteli, selyemszálból kötött paszomántos gombokkal és hurkokkal záródik, eleje csákóra vágott.

Az öltözéken megfigyelhetőek a 17. századi magyar férfiviselet bizonyos elemei (csákóra vágott eleje, a paszomántos gombolás), ezek azonban már a dolmányt – nyugat-európai hatásra – a 18. században felváltó mellényen jelennek meg, s ugyancsak erre a hatásra utal a karcsúsított szabás, a bevarrott ujj és az ívelt vállszabás. Nadrágja (IM ltsz.: 14856.) szűkszárú magyar nadrág, ellenzővel, ülepe két részből szabott, szabásmódja a 17. századival egyező. Oldalvarrását az előbbiekhez hasonlóan zsinór és hímzés szegélyezi.

Az öltözéket Wolf József budapesti régiségkereskedőtől vásárolta az Iparművészeti Múzeum.

A Magyar Könyvszemle című folyóirat egykorú tudósítása szerint Wolf József több 17. századi tárgyat kölcsönzött a Buda felszabadulásának bicentenáriuma alkalmából 1886-ban megrendezett történelmi kiállításra (ld. itt, p. 106.)