Menyasszonypohár

A manierizmus kuriózumokra fogékony szellemisége érhető tetten e rendhagyó megjelenésű serlegen. Formája előkelő nőalakot mintáz, melynek arányaiban megnövelt, harang alakú szoknyája pohárként szolgált. Ezt hosszan lelógó cizellált szalagok tagolják. Alul sávokba rendezett indás-nagyvirágos poncolt díszítést, továbbá két kartusba foglalt ökörfej-, illetve hármas halmotívum-vésetet, valamint H W V L és I G K betűket találunk. A nőalak felsőteste mechanikus szerkezetet rejt, mely karjai mozgatására szolgál, s a hátán kiálló forgatható kulccsal hozható működésbe. A figura feje és kihajló, díszes csipkegallérja lecsavarható, ám ez csupán a szerkezethez való hozzáférést biztosítja. A nőalak ölelő kéztartása vélhetően egy további, kisebb pohár tartására szolgált, ez azonban mára elveszett.

A menyasszonypohár (Jungfrauenbecher) voltaképpen kettős serlegféle, amely a 16. században, német földön alakult ki. A tárgytípus szokásos formájában a nőalak szoknyája alkotja az öblösebb poharat, míg másik része kisebb, tengelyen forgó és dézsát utánzó edény, melyet a hölgy két kezével feje fölött tart (ld. itt). Az ilyen figurális poharak főként menyegzőkön voltak használatosak. Tréfás szerepük abban állott, hogy amikor a kettős pohár mindkét részét színültig megtöltötték borral, az öblösebb edényből a férfi a bort az utolsó kortyig kiinni tartozott, méghozzá anélkül, hogy a kisebbikből eközben egy csepp is kiömlött volna. Ekkor a poharat hölgyének nyújtotta át, aki a kisebb edényke tartalmát ürítette ki. A németországi divat a hazai német ajkú népesség, főként az erdélyi szászok révén Magyarországra is eljutott, így az ilyen poharak bőséges számmal terjedtek, sőt itt is készültek belőlük. Mindezek alapján darabunkat – különösen jelen hiányos állapotában – talán helyesebb lenne "vőlegénypohárnak" nevezni. A hölgy ölelő kéztartásából arra következtethetünk, hogy e példány a tárgytípus egy kevésbé elterjedt változatát képviseli.