Miniatűr képmás - ismeretlen nő képmása

A legkorábbi ismert, elefántcsont-lapra festett miniatűr 1577-ből való, Dorothea Ursula von Württemberget ábrázolja. Ebben az időben ez még egyedi esetnek számít, a 17. századi kísérletek után a 18. századtól terjed el használata. Az elefántcsont-lap olyan technikai lehetőségeket rejt magában, amit más anyagokkal nem lehet elérni. Finom transzparenciája a test és a haj életszerű ábrázolásának lehetőségét kínálta, ezt a hatást a festő az árnyalt tónusok alkalmazásával még tovább fokozhatta. A 0,3–0,5 mm vastag lapocskákon az emberi bőr finom, természetes áttetszőségének hatását úgy fokozták, hogy a testszínű felület hátoldalára arany ill. ezüst fóliát helyeztek. Ez a megoldás található meg a karjában barna tyúkot tartó fiatal nő képmásán (51.32.1.ltsz.).

A miniatűr megfestése gyakorlatot, biztos kezet kívánt, mert a nedvességre érzékeny felületen nem lehetett változtatni, a túl vastagon felhordott festék visszakaparását pedig nemkívánatosnak tartották. Az elefántcsont könnyen megvetemedik, ezért a festés előtt papírral vagy kartonnal merevítették. A kasírozásra használt anyag olykor fontos támpontot közöl a miniatűr készülésének idejéről. A fehér ruhás, rózsaszín vállkendős fiatal nő képmásának (51.33.1. ltsz.) hátoldalára ragasztott papírlapon hosszabb szövegből kivágott papírcsík, rajta felirat: 18a Januarij 1781. Legnagyobb valószínűséggel a készítés időpontját jelzi.

A miniatűrök mindig szerves egységet alkottak a kerettel, az üveggel és a hátoldallal. Ezek a tartozékok nem csak esztétikai szempontból fontosak, hanem a külső hatásoktól (por, nedvesség) is védenek. A megrendelő a miniatűrt üvegezve, bekeretezve kapta a készítőtől. Az itt bemutatott képmások igényesen kialakított keretei más, némileg nagyobb miniatűr számára készültek, a most bennük lévőket zöld bársony ill. selyem alapra applikálták.