Miseruha

A hegedű formára szabott miseruhát három darabból állítot&shy ták össze. Elő- és hátoldala középső sávjának alapszövete vörös selyem, két szélső sávja szürkéskék, skófiummal lanszí&shy rozott selyemből készült.Vörös selyem betétjének egymás fölött kétszer ismétlődő mintáját középső egyenes szárból szimmetrikusan kétfelé ágazó kecses, csigás indákon gránát&shy almák, szegfűk, rozetták, gyöngyvirágok és karéjos levelekből álló díszítés alkotja, az előoldal betétjének hímzése ezzel megegyezik. A két oldalmezőn, a miseruha elején és hátán egyaránt azonos elrendezésű, elszórt virágszálak: tulipán, szegfű, gránátalma.

A miseruha hátlapjának alján A C A betűk és 1633-as évszám. Készítési helye és egykori megrendelője nem ismert, de stíluspárhuzamok alapján a Felvidékhez köthető.

A miseruha hímzésének rajzolata és kivitelezése egyaránt kiemelkedő kvalitású. A hímzett ornamentika itáliai, török és magyar motívumok ötvözete. Figyelemre méltó példa az idegenből adaptált motívumok magyaros ízlésű összeválogatására a miseruha hátulsó oldalának egy hímzésrészlete, melyen a váltakozó színű szirmokból álló török szegfű egy itáliai típusú, ún. "olaszkorsóba" állítva látható.

A miseruha 1892-ben Wohl Ignác régiségkereskedő útján került az Iparművészeti Múzeum gyűjteményébe, s rövidesen az "úrihímzés" iskolapéldájává vált: motívumainak felhasználásával készült az a Hollósy Mária tervei nyomán készült, a cifferi háziipari egylet által kivitelezett miseruha, amelyet jelenleg a Mátyás-templom gyűjteménye őriz. (Ld.: Huszka József, a rajzoló gyűjtő. Szerk. Fejős Zoltán. Budapest, Néprajzi Múzeum, 2006, Nr. 421.)