Műtárgyfotó - ezüst dísztál a Dareiosz holtteste fölött álló Nagy Sándor alakjával Apor Károly gyűjteményéből az 1884. évi történeti ötvösmű-kiállításon

Az 56,5x66 cm méretű aranyozott ezüst dísztál a felső peremen látható ötvösjegyek (DB mesterjegy és toboz alakú augsburgi városjegy) tanúsága szerint David Bessmann műve az 1650 körüli évekből.

A tál Apor Károly (1815–1885) tulajdonaként szerepelt az 1884. évi történeti ötvösmű-kiállításon, majd Egger Henrik (1836–1914) tulajdonaként az 1896. évi millenniumi kiállításon. Ezzel egy időben az Iparművészeti Múzeum megbízásából Herpka Károly galvanoplasztikai másolatot készített a tárgyról. A dísztál később Eugen Gutmann berlini, majd John Pierpont Morgan (1837–1913) New York-i műgyűjtő tulajdonába, végül 1917-ben a hartfordi Wadsworth Atheneum Museum of Art gyűjteményébe került (ld. itt - ltsz.: 1917.255).

Az 1884-es kiállításon egy azonos ötvösjeggyel jelzett ezüst kanna is szerepelt, szintén Apor Károly tulajdonaként (IV. terem, Nr. 46.), amely minden bizonnyal a tálhoz tarozott, s azonos azzal a kannával, amelyik a Christie's 2009. február 23-i párizsi aukcióján (Yves Saint Laurent gyűjteményének árverésén) szerepelt (ld. itt).

Az 1884. évi kiállítás katalógusa szerint a tál egy "keleti meséből vett jelenetet" ábrázol. A tál közepén valójában Nagy Sándor történetének egy jelenete látható, amint a makedón király köpenyével letakarja Dareiosz holttestét. Plutarkhosz leírása szerint a gaugamélai csatában halálosan megsebesült és katonái által hátrahagyott Dareioszra Nagy Sándor lovas katonái találtak rá. A perzsa király ekkor arra kérte őket, hogy tolmácsolják Alexandrosznak köszönetét a családjával szemben tanúsított nagylelkűségért, majd meghalt. "Mikor végre Alexandrosz odaért, elszomorodott a történteken, köpenyét ráterítette a holttestre, és betakarta vele." (Vö.: Párhuzamos életrajzok – Nagy Sándor, 43.)

A kompozíció nagy vonalakban Matthäus Merian 1615 körüli rézmetszetét követi (ld. itt).