Műtárgyfotó - Zsigmond-kori csontnyereg az 1876. évi műipari kiállításon a Batthyány család gyűjteményéből

Luxemburgi Zsigmond (1387–1437) korának iparművészeti emlékanyagán belül önálló, markáns tárgycsoportot alkotnak az ún. csontnyergek, melyek fából készült vázát faragott díszítésű csontlemezek borítják. A világ különböző gyűjteményeiben több mint 20 ilyen középkori csontnyereg maradt fenn hármat a Magyar Nemzeti Múzeum őriz, ezek egyike az itt bemutatott darabhoz hasonlóan egykor Batthyány tulajdonban volt (ld. itt).

A Zsigmond-kori csontnyergek közös vonása, hogy felépítésüket tekintve a keleti típusú középkori nyeregformát képviselik, amelyet a honfoglaló magyarok is használtak. Ennél a típusnál a nyereg hátsó részének alacsony kápája és a széles, lapos ülőfelülete szabad mozgást, könnyed oldalra és hátrafordulást tett lehetővé a lovas számára, ugyanakkor kisebb stabilitást is biztosított, szemben a magas háttámasszal kialakított nyugati típusú lovag- vagy jászolnyereggel, amely sokkal inkább védett a lecsúszástól. A keleti típusú nyereg tehát kiválóan megfelelt a könnyűlovas harcmodor követelményeinek, mivel nem akadályozta a hátrafelé nyilazást, a szablya használatához szükséges oldalirányú testmozgást.

A Zsigmond-kori csontnyergek mindegyikén megtalálható a sárkány motívuma, olykor Szent Györggyel együtt, máskor címerszerűen. Ennek alapján feltételezhető, hogy a nyergek a Zsigmond által 1408-ban alapított Sárkány Lovagrend tagjai számára készültek. A faragott csontlemezek a késő középkor lovagi kultúrájának jellegzetes alakjait ábrázolják: lanton játszó ifjakat, hölgyeknek udvarló gáláns lovagokat, solymászokat stb.

Az itt bemutatott nyereg a 18. századtól igazolhatóan a Batthyány család rohonci, majd körmendi gyűjteményéhez tartozott, szerepelt az 1876. évi műipari kiállításon, majd az 1896. évi millenniumi kiállításon is. (Ld.: Szendrei János: Magyar hadtörténelmi emlékek az ezredéves országos kiállításon. Budapest, 1896, p. 256., 838. ábra)

A nyerget ifj. Batthyány-Strattmann László (Köpcsény, 1904– Bécs, 1966) halála után özvegye, Antoinette zu Windisch-Grätz (1902–1990) 1969-ben árverésre bocsátotta a Sotheby’s londoni aukcióján, ahol a bostoni Museum of Fine Arts vásárolta meg (ld. itt).