Négyajtós szekrény - hálószoba-berendezés része

Az itt bemutatott éjjeliszekrény egy teljes hálószoba-berendezés részeként került az Iparművészeti Múzeum tulajdonába 1978-ban. A virágzó, florális, a francia art nouveau modorában készült bútorok a magyar szecesszió luxusbútorai közé tartoznak. A bükk alapon tiszafa furnérral borított, hullámzó felületű tárgyakra nagyméretű, erősen plasztikus, ezüstözött rézveretek kerültek. A tiszafa ritka és drága, alkalmazása és a bútorformák kialakítása nagy mesterségbeli tudásra utal.

Az éjjeliszekrény egyszerűségében is elegáns. A téglatest formájú, lekerekített sarkú, homorú ajtajú, egyfiókos bútordarab rövid lábakon áll, melyek hullámos elemmel kapcsolódnak a szekrénytesthez. A bútor tetején peremelt keretbe sárga kőlap került. A fiókhúzó, az ajtó zárpajzsa és zsanérja nagyméretű fémveret: ezek központi motívuma stilizált pipacs vagy mákvirág, melyet merészen hullámzó ívek vesznek körbe (e virágmotívum a ruhásszekrény tükrén savmaratott formában is feltűnik).

A berendezés magyar voltát a zárakon olvasható jelzés alapján azonosíthatjuk, ennek felirata: Bíró Antal, Budapest. A zárakon általában az asztalos vagy kivitelező cég szerepel, de a kiemelkedő színvonalú veretek miatt itt minden bizonnyal a veretek készítőjét jelzi a felirat. Bíró Antal tagja volt a budapesti Lakatos Ipartestületnek, s veretei 1896-ban - több más budapesti vasműves munkáival együtt - szerepeltek a Millenniumi kiállításon is. A kiállítás ismertetője épp vereteinek magyaros jellegét méltartta: „Igen szépek voltak Biró Antal budapesti lakatosmester rézből alakított magyar stílusú bútorvasalásai is. Kár, hogy sem a nagyközönségben, sem iparosainkban nincs még meg a magyar stilusu vasmunkák iránt való érzék. Hisz ilyen munkákat bútorpántok alakjában már az 1885-iki kiállításon is láttunk Vágó Ignácz tárgyat között. Azok is sikerült darabok voltak de követő, a mint látjuk, csak gyéren akadt.” (Az 1896. évi ezredéves országos kiállításon bemutatott vas- és fémipari csoportok. In: Magyarország közgazdasági es közművelődési állapota ezeréves fennállásakor és az 1896. évi ezredéves kiállitás eredménye. 7. kötet: Bányászat. Kohászat. Ipar. Szerk. Matlekovits Sándor, Szterényi József. Budapest, 1898, p. 257.)

A tervező nem ismert, lehetséges, hogy külföldi tervek alapján készült az együttes – bár a mák-pipacs a magyar szecesszió tárgyain is kedvelt motívum.