Női díszruha - fátyollal, köténnyel, pártával és főkötővel
| Leltári szám: | 91.61.1-6 |
|---|---|
| Készítés ideje: |
19. SZÁZAD 4. NEGYEDE
|
| Készítés helye: | Magyarország |
| Anyag: | ezüstszál; tüll |
|---|---|
| Technika: | hímzésapplikáció; keresztöltés; láncöltés; merevített; ráncolt |
| Méretek: |
kötény: 77 x 127 cm
párta: 26 cm
főkötő: 25 cm
fátyol: 83 x 324 cm
sáv 1.: 26 x 183 cm
sáv 2.: 26 x 402 cm
|
Az alapszövet Gros de Tours, moire világoskék selyem. A ruhafelső elöl 9 pár ezüst fűzésre szolgáló horoggal benne ezüst zsinórral záródik, díszítése ezüst paszománt ujja nyers selyematlasz rajta fémlamellával hímzett tüll. A szoknya alját körben ezüstlamellás rátéthímzés kereteli.
A fátyol, a kötény, és a párta négyszög-hálós selyemtüll, ezüstszínű fémlamellák-ból belefűzött pöttyökkel, erre láncöltéssel ezüstlamellákkal hímzésapplikációt varrtak.
Az V. Ferdinánd koronázása alkalmából, 1830-ban újjáéledő magyar nemesi díszöltözet, köznyelven a "díszmagyar" divatja egészen a II. világháború végéig tartott. Nők és férfiak egyaránt ünnepi viseletként hordták. A női öltözék csipkés-fátylas pártából vagy főkötőből, csipkéből vagy hímzett tüllből, illetve batisztból szabott ingvállbóll, csipke vagy hímzett tüllkötényből, földig érő szoknyából és zsinórdíszes bársonymentéből állt.
Irodalom
- Szerk.: Pataki Judit: Művészet és Mesterség. CD-ROM. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1999. - textil 43.
- Tompos Lilla: Magyar hagyományok az öltözködésben. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1994. - Nr. 16.
- Tompos Lilla: Új szerzemények. Ars Decorativa, 12. (1992). 1992. - 186.
