Nyíltartó tok - puzdra

Hosszúkás, hatszögletű, enyhén kúpos hasábforma, alján ovális lappal, tetején felhajtható fedéllel. Bőrből és többrétegű papírból alakított vázát több részből szabott vörös bársonyszövet borítja. A bársonyborítás egész felülete – a hátlap kivételével – sodrott skófiumköteggel és sárga selyem bélfonalra font aranyozott ezüstszalaggal hímzett.

A hímzés mintája a paláston: hosszában – az élek mentén – öt mezőre osztott, a mezőkben palmettából kinövő, egyenes szárra fuzve „végtelen csomó” minta és mandorlába foglalt lótuszvirág váltakozik. A hasáb alsó és felső, kb. 10 cm-es vége zegzug vonalban hozzászabott darabból készült, a toldást zsinórhímzés takarja. Felületüket a középrésznél sűrűbb minta borítja: a hosszanti sávokban hármas levélkékből kinövő liliomos virágtő, oldalágain levelekkel, virágokkal. Felhajtható fedele a palást hatszögű körvonalát követi, felületén: keskeny csíkmintával keretezett liliomos virágtő ovális aljának közepén: egymás szirmát metsző rozettamotívum. Hátlapján bőrszíjjal felerősített rézkarika.

Formája a hagyományos török nyíltegezek formájától különbözik. Használatuk és készítésük feltehetően európai hatásra vált divatossá az Oszmán Birodalomban a 17. század második felében és a 18. század folyamán. E korból számos henger vagy négyszögletes hasáb alakú, többnyire bőrrel vagy festett, illetve rakott díszű fával borított változata ismert különböző múzeumi gyujteményekből. Általunk ismert legközelebbi analógiája a párizsi Musée de l’Armée gyűjteményében őrzött, zöld bársonyborítású, skófium hímzésű török nyíltok (ltsz.: L 236).

A nyíltokot a fraknói Esterházy-kincstár 1696. évi inventáriuma említi elsőként: Almaria Sub: Num: 83 et 84. - Nr 9. Bursa ex rubro Holloserico elaborata argento deaurato cooperta, cum sagittis.