Mente - ún. Mátyás-kabát

A 16-17. századi emlékanyag és a fennmaradt egykorú ábrázolások tanúsága szerint a mente a magyar és a török díszöltözetnek egyaránt fontos darabja volt. A mente eleje ferdén szabott, alja kicsit előrenyúlik, nagy kötött gombokkal, ferde vonalban záródik. Háta az elejénél kb. 20 cm-rel hosszabb, lefelé keskenyedik. Ujjai keskeny sípujjúak, a hát hosszával megegyező méretűek. Gallérja a vállára és a hátára szélesen szétterül. Selyemszövete egykor világos piros (lazacszínű) volt, ma aranysárga. Harmonikus mintázatát csúcs-oválisokba rendezett, gerezdes vázából kinövő gránátalmák és csiszolt köves gyűrűvel közrefogott akantuszleveles gránátalmák váltakozása adja.

Az itt bemutatott mentét elsőként a fraknói Esterházy-kincstár 1685. évi inventáriuma említi, mint I. (Hunyadi) Mátyás király (1443–1490) egykori öltözékét: Edgy régi vont arany galleros mente, mely Máttyás királyé volt. A kincstár 1696. évi inventáriuma egy fiktív (1465-ös) évszámmal egészítette ki a korábbiakat: Vestis Matthiae Corvini Regis Hungariae 1465.

A selyemszövetek mintázatának és készítésének vizsgálata nyomán a kutatók már a 19. században megállapították, hogy a "Mátyás-kabát" szövete valójában a 16. század elejéről származik. Az itáliai selyemszövetből készült öltözet szabásának sajátosságai, a hosszú, az öltözék aljáig érő keskeny sípujjak és a különleges, lefelé keskenyedő hátoldal is arról tanúskodik, hogy a mente a 16. században készült Magyarországon. Az elejénél mintegy 20 cm-rel túlnyúló hátszabással találkozunk a magyarországi emlékanyagban is. Így készültek, egyebek között, a sárospataki plébániatemplom kriptájának V. Ember Mária által feltárt és közzé tett öltözetei, de a Topkapi Saray múzeum gyűjteményének ruhadarabjai között is láthatunk hasonlókat. Az ábrázolásokon török és magyar viseletként is előfordult. Nakkas Oszmán illusztrátor Ahmed Feridun pasa A szigetvári hadjárat örömteli titkainak krónikája címmel 1568–69-ben készült kézirata egy illusztrációján Erdély fejedelmi követségének tagjait ábrázolja hasonló öltözetben.

16. századi készítésről tanúskodik az egykor világos piros színű (a 19. században cseresznyepirosként, a 20. század elején lazacszínűként említett), mára barnásra fakult mente selyemszövetének jellegzetes, harmonikusan megkomponált mintázata is. (A selyemszövet eredeti színéről egy 1920 körül készült akvarell alapján alkothatunk fogalmat - IM Adattár, KRTF 835.) Csúcsovális mezőiben kétféle mustra váltakozik: gerezdes vázából kinövő, hasadó gránátalmák, a másikban csiszolt köves gyűrű fog közre egy akantuszlevelektől övezett gránátalmát. A gyűrű a Medici-család emblémája volt, majd a selyemszövetek jól komponálható elemévé vált a 16. század elején. A 16. századi eredet mellett szól az is, hogy hasonló textíliából varrták I. (Wasa) Gusztáv (1496–1560) svéd király második felesége, Margareta Leijonhufvud (1514–1551) spanyol divatú díszöltözetét – ma a Gripsholm kastélyban őrzik –, amint a róla készült egykorú portré – Johann Baptista van Uther 1530 körüli műve – tanúsítja.

Egy 1902-ből származó különös híradás arról tudósít, hogy a kincstári tárgyat használatba veszi herceg Esterházy Miklós (1869–1920): A nagymartoni állomásfőnök Budára szállíttatja a májusi lovagjátékhoz Főméltósága által kiszemelt tárgyakat. Az e célra kiválasztott és ládába csomagolt darabok között, a koronázási nyeregszeren s a millennium alkalmára is kivett övön és lószerszámon kívül, a hitbizományi leltár 439-ik tételét ismerhetjük fel: Abgeschlossener Kirschrother Mantel von Mathias Corvinus.