Pacifikálé

A kereszt előoldalát hét kompozícióból álló jelenetsor díszíti – az első hat ábrázolás egy-egy oválisba, a hetedik, középen, egy négykaréjos keretbe foglalva –, vésett megmunkálásban. E jelenetsor Krisztus vére-hullatásának "stációit" ábrázolja, egy olyan tradíciót követve, amelyet Szent Bonaventura (1221–1274) írásai fejtettek ki a 13. században. A hasonló tárgyú, késő középkori miniatúrák és rézmetszetek hagyományaihoz igazodva a Gyermek Jézus körülmetélése jelenettel indul tehát a sorozat (középen, lent). Ezt követi – felfelé haladva, majd a bal oldali, a felső és a jobb oldali keresztszáron folytatódva, végül a kereszt centrumában lezárulva – a további hat Passiójelenet: Olajfák hegye, Megostorozás, Töviskoronázás, Jézus ruháitól megfosztatik, Felszegezés a keresztre, Lándzsadöfés. Arról a sajátos "ájtatossági formuláról" van tehát szó, amelyet a késő középkori ferences misztika kegyességi irodalmának szerzői terjesztettek a Szent Vér-kultusz elmélyülésének jegyében.

A téma képi ábrázolásának egyik legkésőbbi, ma ismert példája a sokszorosított grafika műfajába tartozik az a rézmetszetekkel díszített vallásos tárgyú "röplap" (Flugblatt), amelyet Peter König müncheni nyomdája bocsátott ki 1625 körül Schöne Andechtige Gebett zu unsern Herren Jesu Christo... címmel (ld. itt és itt). E röplap (terjedelmes szöveggel ellátott) illusztrációja – a kereszt szárain megjelenő ábrázolások, azok témaválasztása, az egyes kompozíciók megformálása is – pontosan, a legapróbb részletek tekintetében is megegyezik az itt bemutatott elefántcsont kereszt vésett díszítésével. A két ábrázolás közös kompozíciós előképének az a rézmetszet tekinthető, amelyet Salomon Müller (Miller) sokszorosított Münchenben, 1593-ban, Friedrich Sustris kompozíciója nyomán.

Az alkalmazott díszítő-technika lényege, hogy a vésett felületet finom grafitporral bedörzsölik, s a vésés kontúrjai ezáltal lesznek láthatók. A kereszt latin feliratának forrása: idézet Szent Pál apostol leveleiből Phil. 2. 7-8 (kiüresítette magát és hasonló lett az emberekhez, … megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, éspedig a kereszthalálig). Ezalatt, a függőleges keresztszár legalsó részén az MDXCVII évszám, valamint a Wittelsbach-dinasztia uralma alatt álló bajor hercegség vésett koronás címere látható, amelynek uralkodója a készítés évében, 1597-ben, V. Vilmos herceg volt. Az ő húgainak egyike, Bajorországi Mária hercegnő (1551-1608), mint II. Károlynak (1540-1590), Stájerország és Belső-Ausztria Habsburg főhercegének a felesége, 1570-től a Habsburgok grazi udvarában élt. A keresztet minden bizonnyal az ő számára készítette a müncheni hercegi rezidencia által foglalkoztatott, kitűnő felkészültségű mesterek egyike. Ezt valószínűsíti az a körülmény is, hogy a műtárgy ma ismert legkorábbi írásos említését a grazi várkápolna kincstárának egy 17. századi inventáriumában olvashatjuk.