Palack kupakkal - kupakján Bethlen Druzsina és Mikes Mihály címerével

Kerámia- és üveggyűjtemény

Leltári szám: 3282.a-b
Készítés ideje:
1693
Készítés helye: Erdély; Felsőproumbák (Porumbacu de Sus) (feltehetően)
Jelzés: az aranyozott ezüst kupakba beütve: MW mesterjegy ( vö. : Kőszeghy Nr. 1003. )
Anyag: aranyozott ezüst; színtelen üveg
Technika: aranyozott díszítés; csiszolt; formába fúvott
Méretek:
magasság: 24,2 cm
magasság: 2,6 cm
legnagyobb szélesség: 12,5 cm
szájátmérő: 4,2 cm
talpátmérő: 11,5 x 8,5 cm
átmérő: 4,7 cm

Formába fúvott színtelen üveg, csiszolt díszítéssel és aranyozással aranyozott ezüst kupakkal.

Négyoldalú hasáb, letompított sarkokkal. Előlapján kartusban a keresztre feszített Krisztus, a hátlapon Agnus Dei ábrázolás, a két keskeny oldalon szőlőtőke. Csavaros kupakján két címer: "Mikes Mihal 1693" és "Betlen Drusian" körirattal.

A tárgy erdélyi származását a megrendelők erdélyi voltán kívül a dugón lévő MW-ötvösjegy is tanúsítja. Kőszeghy szerint két MW-monogramos mester is működött Erdélyben, pontosabban Kolozsvárott, palackunk készítése idején: Michael Werner és Mathias Werner. Michael Werner tevékenységének Kőszeghy által említett évszámai: 1663-1664, 1672-1674, 1702. Mathias Werner első ismert munkája 1705-ből való. Jelenlegi ismereteink szerint nem dönthető el, hogy a kupak melyikük keze munkája. A palack az erdélyi Porumbákon készült. Itt a 17. század utolsó évtizedében már készültek olyan vastagabb falú üvegek, melyeket a hagyományosnál mélyebbre is csiszolhattak, így a felületre ragasztott aranyfólia a dörzsölés után a vájatok mélyedésében megmaradhatott. A palack oldalait díszítő szőlő motívumok a feszülettel és az Isten Báránya ábrázolással a házasság szentségére történő utalásként is értelmezhetőek. Tudjuk, hogy Mikes Mihály és Bethlen Druzsina 1693-ban kötött házasságot Kolozsvárott, a ferencesek templomában.

A pincetokpalack - amilyen tárgyunk is volt - konkrét használatra készült. Ebben tárolták a lefejtett, fogyasztásra előkészített bort. Még a díszesen kivitelezett darabok sem képviseltek azonban akkora értéket, hogy ajándékozásra alkalmasak lettek volna. Ezért a rajtuk lévő, címer, monogram nem az ajándékozót reprezentálja, nem annak nevét címerét vagy monogramját ábrázolja, hanem a tulajdonosét, így tulajdonjegyül szolgálhatott.

Irodalom

  • Fulga Ligia: Das siebenbürgische Glas im 17. und 18. Jahrhundert: technische Lösungen, künstlerische Tendenzen. Verlag Janos Stekovics, Do¨ssel, 2007. - p. 140.
  • szerző: Varga Vera: Üvegen innen és túl - Bor és Üveg. Magyar Szőlő- és Borkultúra Kht., Budapest, 2003. - Nr.8., p.11.
  • Szerk.: Pataki Judit: Művészet és Mesterség. CD-ROM. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1999. - üveg 14.
  • Szerk.: Lovag Zsuzsa: Az Iparművészeti Múzeum. (kézirat). Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1994. - Nr. 198.
  • Szerk.: Szilágyi András, Péter Márta: Barokk és rokokó. Az európai iparművészet stíluskorszakai. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1990. - Nr. 5.65. (Katona Imre)
  • Varga Vera: Régi magyar üveg. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Budapest, 1989. - Nr. 5.
  • Szerk.: Radocsay Dénes, Farkas Zsuzsanna: Az európai iparművészet remekei. Száz éves az Iparművészeti Múzeum 1872-1972. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1972. - Nr. 219.
  • Szerk.: Csányi Károly: Az Országos Magyar Iparművészeti Múzeum gyűjteményei - az iparművészet rövid történetével. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1926. - Nr. 49.